Majd egyszer alád fekszem, világ,
engedelmesen, de milyen engedelmesen!
Hiányom betöltődik, összecsap fölöttem
a szín-illat-zaj-hullám, elsimul,
volt-nincs, árad tovább a nélkülem-minden,
terjed a szemem-nem-látja fény,
dübörög a fülem-nem-hallja hang,
vacog a szívem-már-nem-érzi-félelem.
Ma elment az egyik legnagyobb mesemondó, Csukás István. Köszönjük, hogy volt nekünk, köszönjük a verseit! Köszönjük, hogy megteremtette Mirr-murr-t, Pom-pom-ot, Süsüt, a Nagy Ho-ho-horgászt és a többi csodálatos mesehőst! R.I.P!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.