Csak az lép túl magán,
aki aggódni tud,
s akkor nő igazán,
ha keresi, hol az ut,
melyen nem csak az érdek,
hiúság kergeti,
mivel a tisztességnek
fénye jelölte ki:
ki gyötrődve is néma,
s nem csupán megvető
gőggel, de mert szívén a
türelem vértje nő,
és tudja, ha gyáván menekül,
bár józan, hallucinál:
ki magát félti csak egyedül,
elnyeli a magány.
Dünnyögsz, míg annyi áldozat
láttán szíved szakad.
Bár ajánlhatnád föl magad! –
A máglya elmarad.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.