Szavam szökőkút gyöngye, vízsugár,
holdas álmok között hiába omló –
ködben bolygó madár,
szeszélyesen csapongó.
Álmom eleven, lélgező csalás,
megdermedt könny, hajnal fényében ázó –
eszelős óriás,
törpéket meg se látó.
Szerelmem bús, hívó melódia,
mely elszáll, és a csend marad nyomában –
fakó álmok hada,
miket valaha láttam.
(Tellér Gyula fordítása)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.