Te voltál a táj
mit szemem meg nem unt még:
te vagy a szabály,
melytől nem szabadulnék:
te voltál az éj,
amelyben megmaradtam,
te vagy a veszély,
mely áldássá lett rajtam:
te voltál a kín,
amit örömmel vártam,
te vagy a kinin,
mely meggyógyítja lázam:
te voltál a szó,
mely megoldotta nyelvem.
te vagy a bíró,
kit igaznak ismertem:
te voltál a kút,
mely mindig újraéled,
te vagy a kiút,
ha bekerít az élet:
te voltál a vad,
mely hozzám szelídült csak,
te vagy a szabad
szél, mely, ha tetszik, elhagy:
te voltál a seb,
mely elfolyatta vérem,
te vagy erősebb,
ha nincs ki megsegéljen:
te voltál a kör,
mely izzó fegyelembe,
te vagy a gyönyör.
mely kötöz szerelemre:
te voltál a tű,
mely sebeim bevarrta,
s te leszel a fű,
mely nyomom eltakarja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.