Jut még eszedbe Marja,
a vén ház s ifjukor?
Csöndes tavacsak partján
zöldellt a nyárfasor.
A puszta kert gyomos volt
és mint a sír sötét.
A falakon sok arcot
láttunk: az ősökét.
Az alkonypír kihamvadt
a távoli hegyen;
A faluból harangszó
szállt ünnepéylesen.
A kert alatt, csobogva
szökdécselt a patak,
mezőn a kék virágok
hajlongtak álmatag.
A kert, ahol először
sétált a két kis botor...
Jut még eszedbe Marja
az eltűnt ifjukor?
(Gáspár András fordítása)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.