Mint vízcseppek szirmaidban
Várom hogy széttörhessem
Hallgatásod fényét
Újabb árnyalatokat adhassak
Sokszínű kontúrodhoz
Testembe zárom a lombok
Megnyugtató mély moraját
Levélhullás előtt
Lassan visszavonom
Sejtjeimben a fotoszintézist
Mély álomba zuhanok
Utazom repülök testetlenül
Megfigyelem
Magamon uralkodó önmagam
Teljességben egyedül
Közelítek egy olyan határhoz
Ahol az érzések
Dogma-kerítést emeltek
És lebontásának kísérletei
Tovább növelik szilárdságát
Már nem tudom
Melyik oldalon van helyem
Fogod-e kezem
Vagy oldod a kötést
Mikor adsz és veszel el
Néhány pillanat marad
Mint harmatcsepp
Szemed sarkában
Ölelésben
A lehetőség
GAS©2010
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.