Jöjj az erdő csermelyéhez,
Melyben táncol a porond,
És ahol már a barázdát
Elborítja sűrü lomb.
Iramodva hullj ölembe,
Tárt karomba vesd magad,
Köntösöd hadd oldozom le,
Hadd fölfednem arcodat!
Térdemen elüldögélhetsz,
Kettőnké lesz a világ,
Míg hajad dús sátorára
Hulldogál a hársvirág.
Szőke fürt közt sápadt orcád
Hajtsd vállamra álmatag,
Drága prédául kinálván
Számnak édes ajkadat.
Hadd álmodjunk boldog álmot,
Szenderülvén a dalon,
Melyet titkos csermelyekkel
Dúdol a lágy fúvalom.
S átadván magunk a csendes
Erdei harmóniának,
Ránk kibomlott hársvirágok
Hulldogálnak, hulldogálnak.
(Fordította: Jékely Zoltán)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.