Valahogy le szeretném írni
Amit most látok
Az égbolt szürke acélpajzsán
Feketén úszó spirál felhőket
Előtte őrtoronnyal
Melyek kontrasztját felnagyítja
Az újólag megmutatkozó Hold
És a tegnapi vihar képei
Miért nézem miért kérdezem őket
Hangtalan
Menekülök egyre mélyebbre
Önmagamba
Tépem le a természet olcsónak tűnő
Ékszereit
Keresem testem határait
Az emberi lélek ismétlődőn cserben hagy
Visszaveszi egyetlen mozdulattal
Mit másoknak én adtam
Remegő hideg a reggel
Riadtan ébredeznek
Szúnyogoktól jóllakott pókok
Hangokra vágyó énekes madarak
Keresik társukat
Egymáshoz simulnak
Lassan szeretkeznek
A fűszálak
GAS©
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.