Ha gond vagyok, magamban vagyok.
Ha gomb vagyok, leszakadtam.
Magamnak, gondnak, legnagyobb.
Elgurult gondom visszakaptam:
ma leírhatatlan gondolat vagyok.
Elveszni akartam, s megmaradtam.
Főhet a fejem, égnek a csillagok.
Túlforrósodott lelkemet nem hűti testem.
Alig tudok magamról. De itt vagyok.
Utca, házszám, emelet Budapesten.
S te varázsló, akire várok, mindennél nagyobb:
ott vagy itt és itt vagy ott, kettesben
soha nem lel minket szem vagy álom.
Suttoghatnál is, ne kelljen keresnem
ilyen vakon téged, s csak véletlenül megtalálnom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.