Ami ész, ami szív, ami múlt, odadobva,
nem semmiért zuhanok ma a karodba:
ölelem benned, aki előtt
oly gyáva maradtam; s azt is, őt,
aki lángragyújtva nevette jajszóm
s hideg maradt: és aki pajzsom,
lehetett volna, ha szeret,
s akit ma koporsó éje fed:
amit érettük lobogva sírtam,
égesd el, oltsd ki karjaidban!
(Szabó Lőrinc fordítása)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.