Egy fiatal lány lélegzetének lágy fátyolába hulltam
Elhalkultam meg se mozdultam.
Karjai mint a felhők.
Mint mikor a víz rádköszön.
Ami fakuló eltűnik körüle.
Csak a szemei élnek.
Hosszú szép fűszálak, hosszú szirmú virágok a mezőinken nőttek.
Oly könnyű súly a mellemen, mint ahogy te dőlsz rá most.
Te dőlsz rá most, mikor már nem vagy többé.
(Tamkó Sirató Károly fordítása)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.