HTML

<!-- Start of StatCounter Code for Default Guide -->
<script type="text/javascript">
var sc_project=8845108;
var sc_invisible=0;
var sc_security="6e890289";
var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ?
"https://secure." : "http://www.");
document.write("<sc"+"ript type='text/javascript' src='" +
scJsHost+
"statcounter.com/counter/counter.js'></"+"script>");
</script>
<noscript><div class="statcounter"><a title="látogató
számláló" href="http://www.statcounter.hu/"
target="_blank"><img class="statcounter"
src="http://c.statcounter.com/8845108/0/6e890289/0/"
alt="látogató számláló"></a></div></noscript>
<!-- End of StatCounter Code for Default Guide -->

coppelia

Coppelia kedvenc versei és zenéi. (Sajnos nem az összes.) Vagy mert egyszerűen szép.

Címkék

ABBA (2) Ady Endre (2) Ágai Ágnes (4) Agnetha Faltskog (1) Allegri (1) Anna Ahmatova (14) Anna Netrebko (1) Áprily Lajos (23) Arany János (1) ária (16) Arp Hans (1) Auden W.H. (15) Aznavour (4) B. Radó Lili (9) Babits Mihály (8) Baranyi Ferenc (31) Barret-Browning (1) Beethoven (1) Belij Andrej (2) Bella István (1) Bellini (1) Beney Zsuzsa (1) Benjámin László (3) Bereményi Géza (5) Bergman (1) Bíró Márti (1) Blake William (3) Blok Alekszandr (4) Bogdán András (1) Bontovics Kati (1) Borges J.L. (1) Both Miklós (4) Brahms (1) Brjuszov Valerij (1) Broniewski Wladislaw (1) Bruch (2) Bruel Patrick (3) Bublé (3) Buda Ferenc (3) Burns Robert (1) Christine de Pisan (1) Chris Rea (2) Cséffán Zsolt (1) Cseh Katalin (1) Csík Zenakar (1) Csukás István (15) CVetajeva Marina (1) dal (39) dalszöveg (15) Davies W.H. (2) Dés László (1) Devecseri Gábor (1) Diana Krall (1) Dickinson Emily (11) Dmitri Hvorostovsky (7) Donizetti (1) Donne John (3) Dsida Jenő (6) Dvorák (1) E.E. Cummings (2) Ellen Niít (4) Eminescu Mihai (5) Emin Gevorg (2) Eörsi István (1) Ernest Bloch (1) Fábri Péter (1) fado (2) Faludy György (4) Filimon János (1) film (1) filmzene (1) Fleming (1) Fly with me (1) Fodor Ákos (6) Fodor András (1) Folkside (1) Frost Robert (6) Frye Mary Elizabeth (1) Garai Gábor (2) gas (34) Gas (4) Gergye Attila Sándor (44) Graves Robert (1) Grillparzer Franz (1) Guerrerio Katia (2) Gyurkovics Tibor (2) haiku (4) Halász Judit (1) Handel (1) Heltai Jenő (2) Henri Michaux (1) Herczku Ágnes (2) Hétköznapi mennyország (1) Hikmet Nazim (2) Hodaszevics Vlagyiszlav (1) Hugh Laurie (1) Hvorostovsky (1) Hvorosztovszkij (2) Iain Lindsay (1) Imre Flóra (7) Ivanov Vjacseszlav (1) J.S. Bach (1) Jacqueline du Pré (1) Janine Jansen (1) jazz (1) Jékely Zoltán (3) Jeszenyin Szergej (5) Jevtusenko Jevgenyij (4) Jonas Kaufmann (1) Jónás Tamás (11) Joshua Bell (1) József Attila (13) Juhász Albert (1) Juhász Gyula (5) Kányádi Sándor (2) Károlyi Amy (3) Kartal Zsuzsa (2) Katona Klári (3) Keats John (1) Keresztury Dezső (8) Király Odett (6) Kiri Te Kanawa (1) Kiss Judit Ágnes (2) Koncz Zsuzsa (1) Kosztolányi Dezső (5) Kuczka Péter (1) Kulka János (2) Lackfi János (2) Ladányi Mihály (2) Lányi Sarolta (2) Lator László (8) Lenas song (1) Leonard Cohen (2) Leoncavallo (1) Lermontov Mihail (1) Leyla Nilbar Norgren (1) Liszt Ferenc (1) Mahler (1) Majthényi Flóra (1) Maria Callas (2) Mario Lanza (1) Mark Knopfler (1) Marlene Dietrich (1) Mesterházi Mónika (1) Mezei Katalin (4) Michael Bublé (1) Michaux Henri (1) Mireille Mathieu (1) Mohamed Fatima (1) Mondtand (1) Mozart (4) Nadányi Zoltán (8) Nagy László (4) Napra (2) Nemes Nagy Ágnes (12) Nigel Kennedy (1) Nikola Parov (3) noÁr (1) Nyikityin Ivan (1) Omar Khajjam (3) Oskar Nedbal (1) Osztrovszkij Nyikolaj (1) Paul Carrack (2) Pavarotti (1) Perkins (1) Piaf Edith (1) Pilinszky János (4) Plácido Domingo (1) Presser Gábor (1) Puccini Giacomo (1) Puskin Alekszandr (4) Queneau Raymond (1) Rába György (1) Rab Zsuzsa (16) Radnóti Miklós (9) Ratkó József (3) Renée Felming (1) Réti József (1) Rilke Rainer Maria (9) Rónay György (2) Rosetti Christina (3) Ruttkai Éva (1) Sagan (1) Salvador Henri (3) sanzon (6) Sárközy György (2) Sass Sylvia (2) Scarpia (1) Schiller Friedriech (1) Schubert (1) Shakespeare William (9) Simonyi Imre (14) Simon Boccanegra (1) Sipos Gyula (5) slam poetry (1) Somlyó György (1) Somlyó Zoltán (11) Sosztakovics (1) Swinburne Ch. A. (5) swing (1) Szabó Lőrinc (8) Szabó Magda (7) Szabó T. Anna (6) Szállnak a darvak (2) Szevak Parurj (1) Szilágyi Domokos (4) Szimonov Konsztantyin (1) Tarkovszkij Arszenyij (2) Terfel Bryn (2) Tolsztoj Alekszej (1) Tom Waits (1) Torjay Attila (1) Tosca (1) Tóth Árpád (2) Tóth Krisztina (2) Turgenyev Ivan (1) Tyutcsev Fjodor (7) Ute Lemper (1) v (1) Váci Mihály (6) Valerij Brjuszov (1) Várnai Zseni (5) Varró Dániel (3) Vas István (2) Verdi (6) vers (537) Victor Hugo (1) Villon Francois (4) Vinokurov Jevgenyij (1) Vivaldi (1) Weöres Sándor (11) Xerxes (1) Yeats Willam Butler (2) Zelk Zoltán (1) zene (15) Zorán (1) Címkefelhő

Statcounter

2014.11.24. 21:08 coppelia

Imre Flóra: Én szeretem a rejtélyeidet

én szeretem a rejtélyeidet
tartózkodásod zavart büszkeséged
ahogy nem mondasz nemet sem igent
ahogy a személyes teredet véded

még a játszmáidat is szeretem
mikor nem válaszolsz vagy mikor másra
mikor a mondat mögül hirtelen
felvillan a lélek elhallgatása

a mozdulat és a megtorpanás
a nehézpáncélozott védtelenség
ahogy önmagadnak elébe állsz
rejteni tenger-szemed végtelenjét

meg ne lássák a titkolt benti képet
engedékeny gyönyörű gyöngédséged

Szólj hozzá!

Címkék: Imre Flóra


2014.11.12. 15:43 coppelia

Katona Klári: Éjszakai üzenet

Az egyik legszebb dala.

Szólj hozzá!

Címkék: dal Katona Klári


2014.11.02. 14:25 coppelia

Imre Flóra: Szentimentalizmus

 vihar jégeső elemi csapás
 így ért ez a kései szerelem
 elhagy minden racionalitás
 felnyílt fekély megint az életem

 váltja egymást világos és sötét
 remény és reménytelenség dobál
 alig éreztem bőröd melegét
 az úton mindig térdig ér a sár

 sodor sodor az iszapos folyam
 ha feldob is újból alábukom
 a ragyogás milyen anyagtalan
 az a kék ég milyen mélységbe von

 az ember megvénül de nem tanul
 csak szeretlek reflektálatlanul

Szólj hozzá!

Címkék: vers Imre Flóra


2014.10.23. 15:48 coppelia

Mozart: Figaro házassága

előadja: Ildar Abdrazakov és Marlis Petersen Erről lásd még

Szólj hozzá!

Címkék: ária


2014.10.17. 12:21 coppelia

Mihail Lermontov: Tekinteted

Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos ég,
A hangot úgy olvasztja szájad,
Mint gyöngéd csók izét.
Ha hallgatom bűvös beszéded,
Ha szemed rámtapad,
Odadnám ezt a harci éket:
Jó grúz acélomat.
Mert ennek is szép csillogása,
S ha édes hangja kél,
A lélek borzad össze fázva
S a szívben forr a vér.
De ádáz, véres harci élet,
Már nem hív engemet,
Mióta hallom lágy beszéded,
És rámtapad szemed.
(Fodor András fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Lermontov Mihail


2014.10.05. 12:40 coppelia

Simonyi Imre: Mint az a kőfejtő


Mint az a kőfejtő
aki sziklák közé szorult -

Nem vettétek még észre
hogy minden örömötök
két bánat közé ékelődik?
Ezért tűnik nékem mindig úgy
minden mosolyotok kezdete
mintha éppen akkor
hagytátok volna abba a sírást -
s minden mosolyotok végén
mintha már ott fuldokolna
a következő sírás kezdete -

Az a kőfejtő is
amikor reá zuhant a szikla
és odalapította a másik sziklához
olyan volt mint a váratlan boldogság
két szomorúság között -
csak kivillantotta fogát
mint akit valami akkora öröm ért végre
hogy most már mindörökké
csak mosolyogna

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2014.09.27. 09:55 coppelia

Mesterházi Mónika: Arc

 

Az arcomtól nem vártam
semmi jót. Fáradt tanárarc,
ráadásul benne kell még
hazamenni. De amikor
tükörbe néztem, és nem volt
se a mosdó fölött
tükör, se benne arc,
azért az meglepett, mint hirtelen
halálhír. A szemem fókuszát
félútra vontam, a semmire

Szólj hozzá!

Címkék: vers Mesterházi Mónika


2014.09.20. 07:32 coppelia

Kiss Judit Ágnes: Ima a jó halálért

 Ne alázz meg engem, Isten
 A halál szemei előtt!
 Ha a testem elragadja,
 Könyörögni legyen időm,
 Hogy a lelkemet ne engedd,
 Ne a semmibe zuhanást.
 Nem a rothadás riaszt, csak
 Ha az öntudat elenyész.

 Hova lesz a vágy, az emlék,
 Hova akkor az akarat?
 Mi marad belőlem aztán,
 Mikor égnek a zsigerek?
 Por a porcelánpohárban,
 Temetőbeli felirat.
 És a vers. A porba írva,
 Ami kész, ami töredék.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Kiss Judit Ágnes


2014.09.11. 10:18 coppelia

Lator László: Folyékony világ

 

Suhogó csendben dombon állsz,
szirmokat ejt a homlokod,
fejed körül az éles szépség
ezüst örvénye kavarog.

Hegyek hajolnak púposan,
színek mozdítják szárnyukat,
lágy formák körül tekeregnek
a keményedő vonalak.

Tárul a mélység, szétfutó,
egymásba villogó terek.
Fény gyűrűz szálkás fák között,
nyújtóznak zsibbadt gyökerek.

Vízként ragyog a csorduló,
meg nem született pillanat.
Folyékony csoda a világ
e folyton mozgó héj alatt.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Lator László


2014.09.08. 10:58 coppelia

Mert szép

Nincs oka, csak mert nagyon szép.

Puccini: Tosca (Tosca imája- Vissi d'arte) előadja: Sass Sylvia a  MET-ben.

Szólj hozzá!

Címkék: ária Tosca Sass Sylvia


2014.08.19. 21:18 coppelia

Nadányi Zoltán: Levél helyett

 

Ma nem lehet, ma nem lehet,
majd holnap írok levelet.

Most én csak egy szót küldök Hozzád,
a többi helyett követül.
Egyedül akar szólni Hozzád
az a szó, egyes egyedül.

A szép kezedhez, szépen izzó
szemed elé, szép Mária,
egyedül indul az a kis szó,
ne kelljen sorba állnia.
Meg azt reméli az oktondi,
úgy majd inkább észreveszed,
talán rá is fogsz mosolyogni,
szólsz hozzá, visszategezed.
Lám csak, hogy rontom el a dolgát,
ontom a szót, én ostoba!
Maga körül ha ennyi szót lát,
tán el se indul most oda.
Vagy elmegy Hozzád csakazért is?
az a szó nem maradhat el?
vagy ott is van már és beszélt is?
és tollvonás se kell?

Szólj hozzá!

Címkék: vers Nadányi Zoltán


2014.08.15. 09:09 coppelia

Szabó Lőrinc: Mi még?

 

Mi volt szép? Mi még? Kapásból, s ahogy
Kína mondja: a Tízezer Dolog,
az Egész Élet. Napfény, hópehely.
Nőkből, lányokból még egy tízezer.
Tízezer dal, kép, szobor. A tudás.
A nagy Szfinx s a papírgyártó darázs.
Tízezer álom, vers és gondolat.
A Cuha völgye. Mikroszkóp alatt
a lélek. A bors keresztmetszete.
Repülőgépről Svájcra nézni le.
Egy távolodó csónak. Meduzák
Helgolandnál. Kalypszó. Egy faág
a börtönből. Kislányom mosolya.
Az igazság. A régi Korcula.
Mosztár tücskei. Párizs. Titisee.
Tíz fényévem a Sziriusz felé...
Nem, nem, így a leltár is töredék:
Szép volt a vágy, hogy Semmi Sem Elég!

Szólj hozzá!

Címkék: vers Szabó Lőrinc


2014.08.03. 07:20 coppelia

Nadányi Zoltán: Láz

 

De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam van és ezt nem gyógyítja doktor.
Szörnyűk az éjszakáim. Iszonyú
hullámok jönnek, véres uszonyú
halak úszkálnak. És még rosszabb ébren.
Akkor a láz dörömböl, mint a dob,
tép, mint a tigris, ide-oda dob.
Nem ismerek meg senkit és nem értem
senkinek a szavát. Csak a tiédet.

Lázam van, mint a napnak nyári délbe,
vagy mérges őszökön, kialvófélbe,
mint annak, aki a napon megégett,
vagy mint az összekötözött bolondnak,
vagy annak, akit sütni kezd a máglya,
vagy nők kötik ki és köré tolongnak,
testén a kés és még mindig nem vágja.

A lázmérőnek annyi foka nincs,
puszta kezeddel mérd a lázam, drága,
vesd le a kesztyűd szépen és tapints
a láz fészkére. Az az orvossága.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Nadányi Zoltán


2014.07.29. 19:16 coppelia

Nadányi Zoltán: Tündér

 

Úgy jöttél te, ahogy vártam,
váratlan az égből,
Égi tündér szállt le hozzám
a habos kékségből.

Szűzmeztelenül ragyogva,
fél eget befogva,
hátrahajló két szép karja
közül mosolyogva.

Jöttél, jöttél, kicsinyedtél,
itt-ott pelyhesedtél,
mire földet ért a lábad,
földi szép nő lettél.

Boldogtalan voltam addig,
akkor boldog lettem.
Most felnézek és te újra
ott lebegsz felettem.

Ugyanúgy, mint érkezőben,
csak még ragyogóbban
és most egyre növekedve.
Most már távozóban.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Nadányi Zoltán


2014.07.21. 08:12 coppelia

Rab Zsuzsa: Vaspántok

Ha így szólnék a kedves,
fiatal kalauzhoz:
- Kalauz úr,
hogyha ma este hazamegy,
ölelje meg nagyon a feleségét,
dicsérje meg, ami épp rajta van,
akár az ócska pongyoláját -
Ha így szólnék -
ugye... bolondnak tartanának?

 Ha így szólnék a bottal kopogó
 nyugdíjas bácsihoz a boltban,
 mikor épp forintjait guberálja,
 végül levágat tíz dekát
 a "kicsit-hosszabb-lett" kenyérből:
- Bácsi! Itt van ötszáz forint.
Tegye el, kérem. Épp ma kaptam.
nem számítottam rá. Fölösleges. -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék az útkövezőkhöz:
- Útkövezők!
Én ezt a kis kavicsot elviszem,
mert az erezetében
lehorgadt Krisztus-fejet látok.
Engedjék meg, hogy elvigyem! -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék a torzonborz kamaszhoz:
- Gyere, fiam,
üljünk le valahol, s te elmeséled,
mitől nőtt vállig a hajad,
mi ellen mered ez a tüske
tejes arcod körül,
s egyáltalán, mitől vagy te ilyen
kérlelhetetlen? -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék padon sütkérező,
újságpapírból eddegélő nénikéhez:
- Néni, jöjjön velem,
amit szeret, azt főzök vacsorára,
puha ágyat vetek,
előtte pedig mindent elbeszélhet,

a menyasszonykorát,
azt a szülést, a császármetszést is,
és szegény jó ura szívszélhűdését,
és hogy mivel ültette be a sírját,
azt is, milyen a szomszédasszony,
azt is, hogy a fia hogyan él Kanadában,
meg hogy mit írt föl, és mire, az orvos.

Mindent apróra elbeszélhet.
Sóhajtozhat és imádkozhat az ágyban.
De éjjel egyszer - maga úgyis sokszor
fölébred -
keljen fel, takarjon be engem,
mert éjjel mindig lerúgom a takarómat ...
Ha így szólnék -
ugye, bolondnak tartanának?

Konvenciók, bevett szokások
hideg vaspántjai
szorítják lüktető,
eleven húsig lenyúzott szívünket.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Rab Zsuzsa


2014.07.15. 09:06 coppelia

Szabó Lőrinc: A kíváncsiság

 

Akkor lettem kíváncsi. Mire? A
mindenség tündöklő titkaira,
arra, ami adat és gondolat
s ami csak villózik e név alatt,
a képre kint, a tükörképre bent,
s amit a tükör önmaga teremt.
A valóság üres kereteit
építgettem, mint méh a sejtjeit,
s vártam, amit majd a tapasztalat
gyűjt bele, a mézet, az igazat.
És gyúltak bennem álmok és csaták,
hitek próbái, pörök, kritikák,
szedtem magamban, okkal, oktalan,
ami jött, por, mag, pelyva, színarany:
száz éden zárult, nyílt száz új szezám,
s csak én maradtam igazi hazám,
én, a néző... Azt adja a világ,
amit belelát a kíváncsiság.

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Szabó Lőrinc


2014.07.08. 09:17 coppelia

Faludy György: Te azt, ami van

Te azt, ami van a világon,
 metaforákká emeled,
 míg én itt lent a port szitálom
 s metaforákat keresek.

 Bár nincs ambíciónk raktáron,
 könyvtárunk mégsem kevesebb.
 S ahogy kívánod és kívánom:
 szerelmünk lángja nem remeg.

 Miért nem, kérdem. A papíron
 csak szuggerálom, ha megírom.
 Nem génektől jön a boldogság

 s nem a sors hozza el. Talány.
 Az ember ott kezdődik, mondják,
 amikor átlép önmagán.

Szólj hozzá!

Címkék: Faludy György


2014.07.03. 07:10 coppelia

Szergej Jeszenyin: Hol az örök titok szunnyad

Hol az örök titok szunnyad,
van egy túlvilági rét.
Itt jártam, e földi útnak
véletlen vendégeként.

Erdők, vizek áradása.
Fönn egy szárny suhan velem.
Égitestek vad futása
vonta ködbe életem.

Nem a te csókodtól égtem,
sorsom nem hozzád füzött.
Érzem: új út készül értem
napkelet s nyugat között.

Így rendeltetett: a szótlan
sötétségbe szárnyalok.
De senkinek búcsúzóban
semmit hátra nem hagyok.

Ahol minden vihar hallgat,
messze hagyva földedet,
szememet, mint iker-holdat
kigyújtom a mély felett.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Jeszenyin Szergej


2014.06.20. 08:30 coppelia

Ratkó József: Ember, fa

Minden emberben fa lakik,
ágaira fészkel a hit,
s dalol, mint valami madár,
míg le nem üti a halál.

Minden fában lélek lakik,
az emeli az ágait,
és fészket óv, szélnek feszül,
s szenved - már majdnem emberül.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Ratkó József


2014.06.14. 13:15 coppelia

Liszt: Szerelmi álmok előadja: Réti József

Ezt most találtam teljesen véletlenül. Réti Józsefről ma keveset beszélnek, az operalátogatók többsége talán a nevét se tudja. A legnagyobb magyar tenor volt. Helyesbítek: a legnagyobb tenorok egyike volt, kár, hogy az őt megillető igazi  világsiker nem adatott meg neki. A hang szépségén kívül figyeljetek a gyönyörű szövegmondásra is!

Rónay György:

Gyászének Réti József halálára

Ezt a hangot se halljuk feleim, soha többé.
Legalább is élő valóságában soha már.
A tű a forgó lemezről, és a lélek lemezéről
az emlék fölidézheti még egy ideig.
Aztán a lemezek elkopnak, összetörnek,
és a lélek is előbb utóbb kialszik. Így vagyunk.

Én is, aki láttam e pálya diadalmas fölszárnyalását,
s láttam annyi cselszövény, rosszindulat, gúny, alattomos
gáncsvetés közt ívelni, mind fénylőbben fölfelé (mert nem
a sikernek élt, hanem a múló pillanat varázsában az
állandónak, ami lévén igazság, megmarad) – így vagyok én is:
por és hamu, noha túléltem őt,
őrizni még egy ideig, ki volt, e hangot (mert személy volt
magát mind önpazarlóbb testesítésekben tékozolva sokká:
egy volt, egyre sugárzóbb, egyre teljesebb) – de meddig őrzi,
feleim, aki hallotta őt, két-három nemzedék, élő valójában, s lemezről?

Pár emberöltő, s adat lesz egy lexikonban:
semmitmondó jelzők: s a botorkáló tű egy múzeum
homályában az időmart barázdák kockázatos öröklétét
faggatva egy fakó bel cantót idéz majd a kései kutatónak
(ha ugyan lesz ilyen), egy elszűkölve fuldokló, kicsit bizonytalan
tenort, a fényes, sosem tévedő helyett.

Mi még, akik hallottuk feleim, mi még akiket,
míg hallgattuk őt, többé teremtett az énekévé szellemült
derűs komolyság: mi még tudjuk, ki volt, mi még a pódiumról
ismertük az Evangélistát, s ez épp úgy soha mással nem
pótolható ismeret, mint amit tőle kaptunk, hogy sajnos,
velünk múljon el. S ez megmásíthatatlan.

De bármily szomorú, talán mégsem reménytelen.
Valami, talán, mégis megmarad: a Teljesítmény névtelen érdeme.
A kútfejéből itatót fedi a téli föld már: de él, s nem tűr jeget
a Tiszta forrás.
Non omnis moriamur.

Szólj hozzá!

Címkék: vers dal Liszt Ferenc Rónay György Réti József


süti beállítások módosítása