HTML

<!-- Start of StatCounter Code for Default Guide -->
<script type="text/javascript">
var sc_project=8845108;
var sc_invisible=0;
var sc_security="6e890289";
var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ?
"https://secure." : "http://www.");
document.write("<sc"+"ript type='text/javascript' src='" +
scJsHost+
"statcounter.com/counter/counter.js'></"+"script>");
</script>
<noscript><div class="statcounter"><a title="látogató
számláló" href="http://www.statcounter.hu/"
target="_blank"><img class="statcounter"
src="http://c.statcounter.com/8845108/0/6e890289/0/"
alt="látogató számláló"></a></div></noscript>
<!-- End of StatCounter Code for Default Guide -->

coppelia

Coppelia kedvenc versei és zenéi. (Sajnos nem az összes.) Vagy mert egyszerűen szép.

Címkék

ABBA (2) Ady Endre (2) Ágai Ágnes (4) Agnetha Faltskog (1) Allegri (1) Anna Ahmatova (14) Anna Netrebko (1) Áprily Lajos (23) Arany János (1) ária (16) Arp Hans (1) Auden W.H. (15) Aznavour (4) B. Radó Lili (9) Babits Mihály (8) Baranyi Ferenc (31) Barret-Browning (1) Beethoven (1) Belij Andrej (2) Bella István (1) Bellini (1) Beney Zsuzsa (1) Benjámin László (3) Bereményi Géza (5) Bergman (1) Bíró Márti (1) Blake William (3) Blok Alekszandr (4) Bogdán András (1) Bontovics Kati (1) Borges J.L. (1) Both Miklós (4) Brahms (1) Brjuszov Valerij (1) Broniewski Wladislaw (1) Bruch (2) Bruel Patrick (3) Bublé (3) Buda Ferenc (3) Burns Robert (1) Christine de Pisan (1) Chris Rea (2) Cséffán Zsolt (1) Cseh Katalin (1) Csík Zenakar (1) Csukás István (15) CVetajeva Marina (1) dal (39) dalszöveg (15) Davies W.H. (2) Dés László (1) Devecseri Gábor (1) Diana Krall (1) Dickinson Emily (11) Dmitri Hvorostovsky (7) Donizetti (1) Donne John (3) Dsida Jenő (6) Dvorák (1) E.E. Cummings (2) Ellen Niít (4) Eminescu Mihai (5) Emin Gevorg (2) Eörsi István (1) Ernest Bloch (1) Fábri Péter (1) fado (2) Faludy György (4) Filimon János (1) film (1) filmzene (1) Fleming (1) Fly with me (1) Fodor Ákos (6) Fodor András (1) Folkside (1) Frost Robert (6) Frye Mary Elizabeth (1) Garai Gábor (2) Gas (4) gas (34) Gergye Attila Sándor (44) Graves Robert (1) Grillparzer Franz (1) Guerrerio Katia (2) Gyurkovics Tibor (2) haiku (4) Halász Judit (1) Handel (1) Heltai Jenő (2) Henri Michaux (1) Herczku Ágnes (2) Hétköznapi mennyország (1) Hikmet Nazim (2) Hodaszevics Vlagyiszlav (1) Hugh Laurie (1) Hvorostovsky (1) Hvorosztovszkij (2) Iain Lindsay (1) Imre Flóra (7) Ivanov Vjacseszlav (1) J.S. Bach (1) Jacqueline du Pré (1) Janine Jansen (1) jazz (1) Jékely Zoltán (3) Jeszenyin Szergej (5) Jevtusenko Jevgenyij (4) Jonas Kaufmann (1) Jónás Tamás (11) Joshua Bell (1) József Attila (13) Juhász Albert (1) Juhász Gyula (5) Kányádi Sándor (2) Károlyi Amy (3) Kartal Zsuzsa (2) Katona Klári (3) Keats John (1) Keresztury Dezső (8) Király Odett (6) Kiri Te Kanawa (1) Kiss Judit Ágnes (2) Koncz Zsuzsa (1) Kosztolányi Dezső (5) Kuczka Péter (1) Kulka János (2) Lackfi János (2) Ladányi Mihály (2) Lányi Sarolta (2) Lator László (8) Lenas song (1) Leonard Cohen (2) Leoncavallo (1) Lermontov Mihail (1) Leyla Nilbar Norgren (1) Liszt Ferenc (1) Mahler (1) Majthényi Flóra (1) Maria Callas (2) Mario Lanza (1) Mark Knopfler (1) Marlene Dietrich (1) Mesterházi Mónika (1) Mezei Katalin (4) Michael Bublé (1) Michaux Henri (1) Mireille Mathieu (1) Mohamed Fatima (1) Mondtand (1) Mozart (4) Nadányi Zoltán (8) Nagy László (4) Napra (2) Nemes Nagy Ágnes (12) Nigel Kennedy (1) Nikola Parov (3) noÁr (1) Nyikityin Ivan (1) Omar Khajjam (3) Oskar Nedbal (1) Osztrovszkij Nyikolaj (1) Paul Carrack (2) Pavarotti (1) Perkins (1) Piaf Edith (1) Pilinszky János (4) Plácido Domingo (1) Presser Gábor (1) Puccini Giacomo (1) Puskin Alekszandr (4) Queneau Raymond (1) Rába György (1) Rab Zsuzsa (16) Radnóti Miklós (9) Ratkó József (3) Renée Felming (1) Réti József (1) Rilke Rainer Maria (9) Rónay György (2) Rosetti Christina (3) Ruttkai Éva (1) Sagan (1) Salvador Henri (3) sanzon (6) Sárközy György (2) Sass Sylvia (2) Scarpia (1) Schiller Friedriech (1) Schubert (1) Shakespeare William (9) Simonyi Imre (14) Simon Boccanegra (1) Sipos Gyula (5) slam poetry (1) Somlyó György (1) Somlyó Zoltán (11) Sosztakovics (1) Swinburne Ch. A. (5) swing (1) Szabó Lőrinc (8) Szabó Magda (7) Szabó T. Anna (6) Szállnak a darvak (2) Szevak Parurj (1) Szilágyi Domokos (4) Szimonov Konsztantyin (1) Tarkovszkij Arszenyij (2) Terfel Bryn (2) Tolsztoj Alekszej (1) Tom Waits (1) Torjay Attila (1) Tosca (1) Tóth Árpád (2) Tóth Krisztina (2) Turgenyev Ivan (1) Tyutcsev Fjodor (7) Ute Lemper (1) v (1) Váci Mihály (6) Valerij Brjuszov (1) Várnai Zseni (5) Varró Dániel (3) Vas István (2) Verdi (6) vers (537) Victor Hugo (1) Villon Francois (4) Vinokurov Jevgenyij (1) Vivaldi (1) Weöres Sándor (11) Xerxes (1) Yeats Willam Butler (2) Zelk Zoltán (1) zene (15) Zorán (1) Címkefelhő

Statcounter

2014.06.14. 12:55 coppelia

Rainer Maria Rilke: Este

 

Váltja az este lassanként ruháját,
mit régi fák karéja nyujt elé;
nézed: s otthagy a táj, kettőbe vált át,
egy ég felé tart s egy a mély felé;

otthagy, egészen egyikhez se kötve,
nem oly sötéten, mint a néma ház,
s nem oly bizton esküdve az Örökre,
mint az, mely kél, s csillagként éjszakáz –

otthagyja (szóval föl se fejthető)
léted riadtan, érve, óriásnak,
úgy, hogy benned ma fojtva, s értve másnap,
váltja egymást a csillag és a kő.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Rilke Rainer Maria


2014.06.06. 07:51 coppelia

Gergye Attila Sándor: Es(t)ve

 

Esik
Ébredek
Esel
Megtartalak
Esünk
Egymás karjaiba

Fogunkban
Szorít
A láz
Ujjunkban
Tört
Percek
Koppannak

Számolják
A múlt időt
Jelzik
Hidegségét
A leírt szónak
Elsimítják
Mit nappalok nem
Csak éjszakák tudnak

Helyet adva
A biztonságnak
Takaró alatt
Már nincs mit keresni
Csak megtalálni
Testünkből kilépve
Szabadon
Zuhanunk
A hipotalamusz felé

Ellentétes töltéseink
Kiegyenlítődnek
Szikrát vetünk
Álmot aratunk
Melyet nem követ
Hallható égi zene
Ösztönösen
Összekulcsoljuk
Kezeinken át
Lelkeinket

GAS©2012

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers gas Gergye Attila Sándor


2014.06.02. 13:43 coppelia

Heltai Jenő: Vallomás

 Mi ketten egymást meg nem értjük,
 Nagyon sajnálom, asszonyom,
 De ha nem kellek szeretőnek
 Egyébre nem vállalkozom.
 Például arra, mit gyakorta
 Szónoki hévvel mond kegyed,
 Hogy meggyötört szegény szivének
 Legjobb barátja én legyek.

 Legjobb barát! szavamra mondom,
 Megtisztelő egy hivatal,
 De nem vagyok hozzá elég vén,
 S ön aggasztóan fiatal.

 Ön csupa élet, csupa illat,
 Lángol vakít, hevít, ragyog,
 Hát hogyne szomjaznám a csókját
 Én, aki angyal nem vagyok?

 Olyan kevés amit kivánok...
 Ha osztozkodni restel is,
 Legyen a tisztelt lelke másé
 Nekem elég a teste is.

 Legyen lelkének egy barátja,
 Kivel csevegni élvezet,
 De ez az őrült,
 ez a mamlasz,
 Ez a barát nem én leszek.

 Legyen övé minden
 poézis.
 És az enyém: csak ami tény,
Ő oldja meg a problémákat,
 A ruháját viszont csak én.

 Hogy ez a hang szokatlan önnek,
 Kétségbe, kérem, nem vonom,
 De annak, hogy megértsük egymást
 Csak egy a módja asszonyom:

 Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
 Rosszat is, jót is osztogat,
 Rosszabb erkölcsöket kegyednek,
 Vagy nekem adjon jobbakat!

Szólj hozzá!

Címkék: vers Heltai Jenő


2014.05.24. 19:43 coppelia

Szabó Lőrinc: Dzsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelött Dzsuang Dszi,
 a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
 és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
 s a lepke vígan táncolt a napon,
 és nem is sejtette, hogy ö Dzsuang Dszi...
 És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom, – folytatta eltünödve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
 hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét
 vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dzsuang Dszi!
 Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! –
Ö mosolygott: – Az álombeli lepke
 épp így hitte a maga igazát! –

Ö mosolygott, én vállat vontam. Aztán
 valami mégis megborzongatott,
 kétezer évig töprengtem azóta,
 de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
 már azt, hogy minden kép és költemény,
 azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét,
 a lepke öt és mindhármunkat én.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Szabó Lőrinc


2014.05.20. 08:21 coppelia

Halász Judit: Napsugár

Az elmúlt hét "enyhe tele" után, ilyen napot mindenkinek!

Szólj hozzá!

Címkék: dal Halász Judit


2014.05.13. 16:45 coppelia

Somlyó Zoltán: Csönd

Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.
Elmélyedni a nyomtatott sorokban,
hogy szomjuhozó lelked is igyék.

Elveszni testben, csak lélekben élni,
míg eső csapja ablaküveged.
Elfelejteni mindent – nem remélni…
Hogy csak az édes csönd legyen veled…

Szólj hozzá!

Címkék: vers Somlyó Zoltán


2014.05.07. 13:04 coppelia

Gounod: Faust Ékszer-ária

előadja: Sass Sylvia

Bár a képminőség  elég halvány, Sas Sylvia előadásában az egyik legjobb Ékszer-ária, amit valaha hallottam.

Szólj hozzá!

Címkék: ária Sass Sylvia Gounod: Faust


2014.05.04. 16:22 coppelia

B. Radó Lili: Messze szálló dal

 

Magányos vándort messze utadon
mindenütt utólér a gondolatom.
Tudom, hogy hol vagy és merre jársz,
tudom, mid hiányzik és mire vársz,
tudom, kit szeretsz és kitől kell válnod,
tudom a nappalod s tudom az álmod.
Tudom, ha ajkad mosolyra bágyad,
tudom a kínod és tudom a vágyad,
tudom az ujjongásod és a lázad,
tudom, ha dac hajt s űz az alázat,
tudom, ha béke enyhít s hív a harc
S tudom, hogy rólam tudni sem akarsz.

Szólj hozzá!

Címkék: vers B. Radó Lili


2014.04.24. 07:48 coppelia

Rainer Maria Rilke: Este

Az este lassan leveti ruháit,
miket a vén fák karja tart alul;
nézel: s a táj előtted ketté válik,
ez égbe lendül, az mélységbe hull.

S magad maradsz: egészen egyiké sem,
nem oly sötét, mint ez a néma ház,
s nem úgy az öröklét igézetében,
mint esti csillag, mely az égre hág.

S veled marad (szó szét nem fejti ezt)
bús életed, mely érik égig érőn,
míg néha korlátoltan, néha értőn,
hol kő lesz benned, hol meg égitest.

(Fordította: Farkasfalvy Dénes)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Rilke Rainer Maria


2014.04.20. 15:11 coppelia

Kuczka Péter: Nehéz szó



Már nincs más hátra, világos beszéd kell,
nehezen buggyan belőlem a szó,
mert visszatartja a sértett szemérem,
mint könnyeit a késve zokogó.

Visszafojtottam, mint rügyét az ág,
ha késik a nap s marcangol a szél.
Lesz-e gyümölcsöd, későn nyílt virág?
Mondd, lesz-e szavam, mely szívedig ér?

Csalóka szellő nem hoz-e fagyot,
melytől a bimbó dermed s feketül?
Mit válaszolsz, ha feléd hajolok,
kérlelve és dadogva emberül?

Élni! Hogyan élhetnék nélküled?
Ne perzselj kétkedésed parazsával.
Lásd, odakünn a tavasz lépeget
s a vad földet befödi illatával.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Kuczka Péter


2014.04.18. 08:18 coppelia

Kányádi Sándor: Könyörgés tavasszal

Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág.
Tavasz van megint, tavasz van újra,
s az ember, az ember messzire lát.

Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó!
Annyi, de annyi bús napon át
Tebenned bíztam, Tetőled vártam
keserű szívem szép igazát.

Bontsd ki a kedvem,
bontsd ki: lobogtasd!
Halovány arcom
fényedhez szoktasd.
Simogasson meg
barkáid bolyha,
sápatag vérem
fesd meg pirosra.
Remény-emlődből,
öröm tejével
szoptass meg engem –
igaz igékkel.

Szépíts, erősíts,
beszélj hozzám,
Tavasz-világom,
Tavasz-anyám.

Te szültél, te nevelj:
fiaddal ne perelj!
Elestem, emelj föl:
ne hagyj el, meg ne ölj.

Apaszd el bánatom,
könnyeim töröld le.
Ékesítsd fejemet,
ragyogjon fölötte
örökzöld május-ág.
S ringassák álmaim
illatos orgonák.

Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág:
Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom,
keserű szívem szép igazát.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Kányádi Sándor


2014.04.14. 07:44 coppelia

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
  
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
 
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
 
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
 
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
 
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
 
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Ma van Tóth Árpád születésnapja.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Tóth Árpád


2014.04.11. 06:50 coppelia

József Attila: Nagyon fáj

előadja: Jordán Tamás

Ma van a  Költészet napja. Mindenkinek  szép verseket!

Szólj hozzá!

Címkék: vers József Attila


2014.04.10. 15:06 coppelia

Jónás Tamás: Néma hadsereg


ez a hold is ugyanaz
el is múlt az a tavasz
volt már ilyen telihold
ami volt egyszeri volt
álltak már a fák ilyen
néma hadseregnyien
s megindult már a sereg
tavaszt telet nyerni meg
volt már olyan hogy a nap
fényétől ki-kilyukadt
az az árnyék ami mint
páncélját mint a kitint
hordta a fát házfalat
se a fából
se a házból
mára semmi nem maradt

ez a kezdet ugyanaz
éppen ugyanaz a vég
ami télen behavaz
olvad tavasszal a jég
az a búzatáblanyár
s minden mi valami már
valahogy a semmi még

Szólj hozzá!

Címkék: vers Jónás Tamás


2014.04.07. 07:56 coppelia

Henri Salvador: Aime moi

Szólj hozzá!

Címkék: dal Salvador Henri


2014.04.01. 08:20 coppelia

Csukás István: Isten megnyomja a tavasz gombot

 

Isten megnyomja a tavasz-gombot,
s a régi verkli pattogva beindul,
a rigó kiköpi a téli szutykot,
csőrt csücsörít s fütyül bolondul,
a rügyek apró rajzfilmgyárak:
megrajzolják a millió levelet,
szuszog, dohog a vakondjárat,
megindul a forgalom odalent,
a nárcisz kis pöckét kinyomja,
a kapkodva vetkőző égre mereszti,
a vadrózsának tavalyi a rongya,
hullna már, de még nem ereszti,
dagad az akác nyakán az ér,
az éltető nedv lüktetve kering,
bámulok a kertben ösztövér
apadó hitemel, s megtelek megint
együgyű csodával, éltető nedvvel,
s kinövök a földből, mint a bokrok,
s motyogom, vén bolond, gyermeki hittel:
jól van, isten, kapsz egy libacombot!

3 komment

Címkék: vers Csukás István


2014.03.28. 14:01 coppelia

Szilágyi Domokos: Tavasz

Zöldülni tanul a fű,
nő, növekszik egyre, nézd!
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.

Bólogat a hóvirág,
szél tanítja rá - na nézd!
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.

Hazaszáll a fecskepár,
a szúnyogoknak hada, nézd!
még csak zirrenni se mer,
tanulja a remegést.

Zörögni is elfelejt
erdő alján a haraszt,
némán figyel: a világ
most tanulja a tavaszt.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Szilágyi Domokos


2014.03.24. 14:53 coppelia

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.


A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.


Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.


Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!


Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Várnai Zseni


2014.03.18. 09:05 coppelia

Napra: Hang a hangból

Ez is nagyon jó tőlük.

Szólj hozzá!

Címkék: dal Napra Both Miklós


2014.03.08. 10:40 coppelia

Gergye Attila Sándor: N 2014

Sziklából teremtett fehér szobor
Egy lágy érintés a gyermeki testen
Gyolcsba tekerve kiterítve
Fekszem igéző öledben

Felnézek rád
Elveszek tekintetedben
Összehúzom magam
Emlékezem

Kinyílok mint magányos
Magas bükk kérge
Villámcsapás után

Vagy hajnali ködből
Éltető nedvet szívó
Korai hunyor

Teljes vagyok
Közepén a Tejútnak
A táguló világban időtlenül

Akaratom
Enyém
Nem adom

Betörnek
Ha hagyom
Vagy megfeszítnek

Testem izzadtan ébred
Izmok épülnek
Zsíros rögök helyén

Lelkem tárolja
Hangjaidat
Mint búzamező a fényt

Agyam
Szilárd
Építőkövekké változik

Megérinteni
Megszólítani
Tanulni kell

Szeretni
Felejteni
Újrakezdeni tudok

Nem értelek
Csak melletted élek
Mikor nincsenek jó kérdések
Hallgatok

Nyitott párnakönyv vagyok
És te vagy a toll
Mely tintával fest
Üres lapjaimra

Követem szememmel
Vonalaid ívét
Távol-közelről beléd feledkezem

Elengedlek
Mikor hívnak a fák
És rügyet bontanak a holnapok

Mikor neked fáj
Én szenvedek
És ha elmúlt

Még mindig rád gondolok
Fekszem holdsugaras
Tiszta szobában

Peregnek könnyeim
Mint a percek
Felesleges tétován

Érzem a só
Miként tisztítja
A heget a számban

Pillantásod
Alabástrom
Nincs menekülés

Sziklából teremtett fehér szobor
Egy lágy érintés a gyermeki testen
Gyolcsba tekerve kiterítve
Fekszem igéző öledben

Felnézek rád
Elveszek tekintetedben
Összehúzom magam
Emlékezem

GAS©2014

Szólj hozzá!

Címkék: vers gas Gergye Attila Sándor


süti beállítások módosítása