HTML

<!-- Start of StatCounter Code for Default Guide -->
<script type="text/javascript">
var sc_project=8845108;
var sc_invisible=0;
var sc_security="6e890289";
var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ?
"https://secure." : "http://www.");
document.write("<sc"+"ript type='text/javascript' src='" +
scJsHost+
"statcounter.com/counter/counter.js'></"+"script>");
</script>
<noscript><div class="statcounter"><a title="látogató
számláló" href="http://www.statcounter.hu/"
target="_blank"><img class="statcounter"
src="http://c.statcounter.com/8845108/0/6e890289/0/"
alt="látogató számláló"></a></div></noscript>
<!-- End of StatCounter Code for Default Guide -->

coppelia

Coppelia kedvenc versei és zenéi. (Sajnos nem az összes.) Vagy mert egyszerűen szép.

Címkék

ABBA (2) Ady Endre (2) Ágai Ágnes (4) Agnetha Faltskog (1) Anna Ahmatova (14) Anna Netrebko (1) Áprily Lajos (23) Arany János (1) ária (15) Arp Hans (1) Auden W.H. (15) Aznavour (4) B. Radó Lili (9) Babits Mihály (8) Baranyi Ferenc (23) Barret-Browning (1) Beethoven (1) Belij Andrej (2) Bella István (1) Bellini (1) Beney Zsuzsa (1) Benjámin László (3) Bereményi Géza (5) Bergman (1) Bíró Márti (1) Blake William (3) Blok Alekszandr (4) Bogdán András (1) Bontovics Kati (1) Borges J.L. (1) Both Miklós (4) Brahms (1) Brjuszov Valerij (1) Broniewski Wladislaw (1) Bruch (1) Bruel Patrick (3) Bublé (3) Buda Ferenc (3) Burns Robert (1) Christine de Pisan (1) Chris Rea (2) Cséffán Zsolt (1) Cseh Katalin (1) Csík Zenakar (1) Csukás István (8) CVetajeva Marina (1) dal (35) dalszöveg (15) Davies W.H. (2) Dés László (1) Devecseri Gábor (1) Dickinson Emily (11) Dmitri Hvorostovsky (7) Donizetti (1) Donne John (3) Dsida Jenő (6) Dvorák (1) E.E. Cummings (2) Ellen Niít (4) Eminescu Mihai (5) Emin Gevorg (2) Eörsi István (1) Fábri Péter (1) fado (2) Faludy György (4) Filimon János (1) film (1) Fly with me (1) Fodor András (1) Folkside (1) Frost Robert (6) Frye Mary Elizabeth (1) Garai Gábor (2) gas (34) Gas (4) Gergye Attila Sándor (44) Graves Robert (1) Grillparzer Franz (1) Guerrerio Katia (2) Gyurkovics Tibor (2) Halász Judit (1) Handel (1) Heltai Jenő (2) Henri Michaux (1) Herczku Ágnes (2) Hétköznapi mennyország (1) Hikmet Nazim (2) Hodaszevics Vlagyiszlav (1) Hugh Laurie (1) Hvorostovsky (1) Hvorosztovszkij (1) Iain Lindsay (1) Imre Flóra (7) Ivanov Vjacseszlav (1) J.S. Bach (1) Janine Jansen (1) jazz (1) Jékely Zoltán (3) Jeszenyin Szergej (5) Jevtusenko Jevgenyij (4) Jonas Kaufmann (1) Jónás Tamás (11) Joshua Bell (1) József Attila (13) Juhász Albert (1) Juhász Gyula (5) Kányádi Sándor (2) Károlyi Amy (3) Kartal Zsuzsa (2) Katona Klári (3) Keats John (1) Keresztury Dezső (4) Király Odett (4) Kiri Te Kanawa (1) Kiss Judit Ágnes (1) Koncz Zsuzsa (1) Kosztolányi Dezső (5) Kuczka Péter (1) Kulka János (2) Lackfi János (2) Ladányi Mihály (2) Lányi Sarolta (2) Lator László (8) Lenas song (1) Leonard Cohen (2) Leoncavallo (1) Lermontov Mihail (1) Leyla Nilbar Norgren (1) Liszt Ferenc (1) Majthényi Flóra (1) Maria Callas (2) Mario Lanza (1) Mesterházi Mónika (1) Mezei Katalin (4) Michaux Henri (1) Mireille Mathieu (1) Mohamed Fatima (1) Mondtand (1) Mozart (4) Nadányi Zoltán (8) Nagy László (4) Napra (2) Nemes Nagy Ágnes (12) Nigel Kennedy (1) Nikola Parov (3) noÁr (1) Nyikityin Ivan (1) Omar Khajjam (3) Osztrovszkij Nyikolaj (1) Pavarotti (1) Perkins (1) Piaf Edith (1) Pilinszky János (3) Plácido Domingo (1) Presser Gábor (1) Puccini Giacomo (1) Puskin Alekszandr (4) Queneau Raymond (1) Rába György (1) Rab Zsuzsa (16) Radnóti Miklós (9) Ratkó József (3) Renée Felming (1) Réti József (1) Rilke Rainer Maria (8) Rónay György (2) Rosetti Christina (3) Ruttkai Éva (1) Sagan (1) Salvador Henri (3) sanzon (6) Sárközy György (2) Sass Sylvia (2) Scarpia (1) Schiller Friedriech (1) Schubert (1) Shakespeare William (9) Simonyi Imre (14) Simon Boccanegra (1) Sipos Gyula (5) slam poetry (1) Somlyó György (1) Somlyó Zoltán (11) Sosztakovics (1) Swinburne Ch. A. (5) swing (1) Szabó Lőrinc (8) Szabó Magda (7) Szállnak a darvak (2) Szevak Parurj (1) Szilágyi Domokos (4) Szimonov Konsztantyin (1) Tarkovszkij Arszenyij (2) Terfel Bryn (2) Tolsztoj Alekszej (1) Tom Waits (1) Torjay Attila (1) Tosca (1) Tóth Árpád (2) Tóth Krisztina (1) Turgenyev Ivan (1) Tyutcsev Fjodor (7) v (1) Váci Mihály (6) Valerij Brjuszov (1) Várnai Zseni (5) Varró Dániel (3) Vas István (2) Verdi (5) vers (506) Victor Hugo (1) Villon Francois (4) Vinokurov Jevgenyij (1) Vivaldi (1) Weöres Sándor (8) Xerxes (1) Yeats Willam Butler (2) Zelk Zoltán (1) zene (11) Zorán (1) Címkefelhő

Statcounter


2020.01.02. 10:16 coppelia

Csukás István: Visszhang az árnyékból

Nem tudok mást, mint eldalolni
saját fájdalmam s örömem…
(S nincs rám szüksége e világnak,
bár végleg elsüllyed velem.)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Csukás István


2019.12.29. 14:21 coppelia

Csukás István: Idegenül nézek

Úgy vágyom ki magamból, olyan nagyon,
hogy már szinte félek; recseg-ropog,
mi negyven éve összetart, a szakadozott
háló, melyben áramként kering a fájdalom;
szöknék fejvesztve, mi elől, hová – nem tudom,
csak érzem, hogy micsoda lélekbontó vész ez,
tárgyaimra, kezemre, tükörbe idegenül nézek,
s eltévedek nyitott szemmel a szobámba vezető úton;
talán a régi reflex, a kamaszkori rémült
futás dobog bennem, ahogy ziháló aggyal, kínlódva
ugrottam át a csapdákat, mielőtt rám csapódna –
de hát a csapda is, a kamaszkor is rég elévült,
már biztosabban állok s férfiként a földön,
semhogy elveszejtő emlékektől féljek,
tudomásul veszem, hogy szökik belőlem a lélek,
s a testem, melyet pedig megszerettem, börtön.

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Csukás István


2019.12.03. 19:55 coppelia

Csukás István: Dal a hóemberről

Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek.

Szeme szénből, az orra meg
paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol.

Ütött-kopott rossz fazék a
tökfödője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre.

Seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is mehetne, ha tudna,
véle bálba.

Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér,

mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek!

Szólj hozzá!

Címkék: vers Csukás István


2019.11.27. 18:36 coppelia

Csukás István: Hajnalban megrengett a föld

Hajnalban megrengett a föld,
meglódult a csillár, megcsúszott az ágy,
kiskutyánk nyüszített, egymásba
gabalyodva, egymásba fogódzva
menekültünk ki a házból, mely
eddig álmunkat óvta s most
ránk omolhat, kint az utcán
vacogtunk, s nem a hidegtől,
hanem a félelemtől: kirázta
szívünkből az otthonosságot,
egy iszonyú pillanatra idegenként,
ősemberi gyanakvással néztük
a házat, a földet, az eget,
s kínlódva értettük meg az intést:
ne bízd el magad, minden összedőlhet!

Szólj hozzá!

Címkék: vers Csukás István


2019.11.21. 19:34 coppelia

Weöres Sándor: A NŐ


A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Weöres Sándor


2019.11.01. 19:30 coppelia

Pilinszky János: Örökkön - örökké

 

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.

Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Pilinszky János


2019.10.22. 12:21 coppelia

Szabó Lőrinc: Szeretlek

 

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Szabó Lőrinc


2019.09.04. 19:01 coppelia

Jónás Tamás: Kint vagyok

 

Elkezdtem érteni. Tudatom a nyájjal,
nem vigyáz rá senki. Alkony van, üres.
Mától minden ember egyenragú lesz.
Érteni tudatom. Minden versem várfal.

Magány van itt, tudtuk. Hófehér a bánat.
Lassított teremtést narrál a jó Isten.
Étel, ital bőven. Csak éppen só nincsen.
Sok lelkem van. Pár napja kiszállnak

mélyálmos testemből. Fényűző ájulás.
Ha nem a lélek sárgul, megsárgulna más.
Félelmetes, ahogy folyton létezni kívánnak
a szenvedők. A sminkelt könnyek utcabálja

folyik. Keresztbe kasulás. És nem minden hiába.
Fejemet ráhajtom a pocsolyák kútjára.
Készítik már nekem a kegyelmi ozsonnát.
A szívemen néhány utolsó remény oson át.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Jónás Tamás


2019.08.29. 00:18 coppelia

Jónás Tamás: Senki sem árva

 

Gondos az Isten. A csillagokat ki-kihordja az égre.
Festi az ég alját, feketét szelídít puha kékre.
Szép nap ez. Ülnek a fák a tavaszban, a nyárban.
Szív, szem, kéz! Társat keresünk valahányan.
Lassul a fény, beleolvad a szembe. S könny, ha kicsordul.
Jó kacagás ez, nem szomorúság. Látszik a béke:
kék lufi-hadsereg érkezik és pukkad ki a szívben.
Mézmeleg édességétől elalélnak a földön, a vízen.
Csók a családnak, s jó sütemény a barátnak.
Tárd szét két karodat! Verdess! Ma kinőnek a szárnyak!

Szólj hozzá!

Címkék: vers Jónás Tamás


2019.06.10. 10:39 coppelia

Ady Endre: Bujdosó kuruc rigmusa

Tíz jó évig a halálban,
 Egy rossz karddal száz csatában,
 Soha-soha hites vágyban,
 Soha-soha vetett ágyban.
 
 Kergettem a labanc-hordát,
 Sirattam a szivem sorsát,
 Mégsem fordult felém orcád,
 Rossz csillagú Magyarország.

 Sirattalak, nem sirattál,
 Pártoltalak, veszni hagytál,
 Mindent adtam, mit sem adtál,
 Ha eldőltem, nem biztattál.

 Hullasztottam meleg vérem,
 Rágódtam dobott kenyéren.
 Se barátom, se testvérem,
 Se bánatom, se reményem.

 Már életem nyugalommal
 Indul és kevéske gonddal,
 Vendégséggel, vigalommal,
 Lengyel borral és asszonnyal.

 Lengyel urak selymes ágya
 Mégis forró, mint a máglya.
 Hajh, még egyszer lennék árva,
 Be jó volna, hogyha fájna.

 Áldott inség: magyar élet,
 Világon sincs párod néked,
 Nincsen célod, nincsen véged,
 Kínhalál az üdvösséged.

 Elbocsát az anyánk csókja,
 Minden rózsánk véres rózsa,
 Bénán esünk koporsóba,
 De így éltünk vitézmódra.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Ady Endre


2019.05.31. 16:25 coppelia

Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse

Sem utódja, sem boldog őse
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Ady Endre


2019.04.26. 19:10 coppelia

William Shakespeare: XIX. szonett

 

 Falánk idő, nyűdd az oroszlán körmét,
 S falasd a földdel édes fiait,
 Törd vad tigris-állkapcsok fogak tőrét,
 S ős főnix vére igya lángjaid;

 S legyen víg s bús kor, amit röptöd elhagy,
 S tégy, amit akarsz, Gyorslábú, te, a
 Nagy világgal s tűnő ékeivel, csak
 Egy szörnyű bűnt ne kövess el soha:

 Ne szántsák kedvesem szép homlokát
 Óráid, s ódon pennád rajzai;
 Suhanj fölötte érintetlen át:
 Szépségminta, mai s mindenkori!

 De tombolj bár, vén Idő, legvadabban,
 Örökifjan él kedvesem e dalban.

 (Szabó Lőrinc fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Shakespeare William


2019.04.23. 11:33 coppelia

William Shakespeare: XII. szonett

 

 Számolva az óramondó időt
 S látva, szép nap rút éjbe hogy merül,
 Hogy kókad az ibolya nyár előtt,
 S ezüst zúzt hogy kap a fekete fürt;

 S hogy ejti lombját a sok büszke fa,
 Mely alatt nemrég tikkadt nyáj hűsölt,
 S hogy hág kévék ravatalaira
 A borzas-ősz szakállú nyári zöld, -

 Sorsodat nézem, a szépségedét:
 Útja a romboló időn visz át,
 Hisz mind búcsúzik az édes, a szép,
 S hal, oly gyorsan, ahogy mást nőni lát;

 S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen,
 Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Shakespeare William


2019.04.11. 09:30 coppelia

William Shakespeare: LXVI. szonett

LXVI

 Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:
 Az érdem itt koldusnak született
 És hitvány Semmiségre pompa vár
 És árulás sújt minden szent hitet

 És Becsületet rút gyanú aláz
 És szűz Erényt a gaz tiporni kész
 És Tökéletest korcs utód gyaláz
 És Érc-erőt ront béna vezetés

 És Észre láncot doktor Balga vet
 És Hatalom előtt néma a Szó
 És Egyszerű kap Együgyű nevet
 És Rossz-kapitány rabja lett a Jó.

 Fáradt vagyok; jobb volna sírba mennem:
 Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!

 (Szabó Lőrinc fordítása)

Mindenkinek szép napot a Költészet napján!

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Shakespeare William


2019.04.10. 21:41 coppelia

William Shakespeare: XLIII. szonett

XLIII

 Lecsukva lát legjobban a szemem,
 Mert nappal csak lim-lom tűnik elébe:
 De ha álmodom, terajtad pihen,
 És, sötét tűz, tűzként csap a sötétbe.

 Kinek árnyadtól árny felvillan, ó,
 Láng-nappal mily láng-képet tárna fel
 Árny-képed, a még jobban ragyogó,
 Ha másod csukott szemnek így tüzel!

 Hogy üdvözülnék (mondom) eleven
 Nappal látva tégedet, ha halott
 Éjben, nehéz álmom s vak szemeken
 Szép, vértelen képed így átlobog?

 Minden nap éj, míg nem látlak, barátom,
 S az éj fénylő nap, ha meghoz az álom.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Shakespeare William


2019.01.18. 18:57 coppelia

Henri Michaux: A budapesti lány

 Egy fiatal lány lélegzetének lágy fátyolába hulltam
 Elhalkultam meg se mozdultam.
 Karjai mint a felhők.
 Mint mikor a víz rádköszön.
 Ami fakuló eltűnik körüle.
 Csak a szemei élnek.
 Hosszú szép fűszálak, hosszú szirmú virágok a mezőinken nőttek.
 Oly könnyű súly a mellemen, mint ahogy te dőlsz rá most.
 Te dőlsz rá most, mikor már nem vagy többé.

 (Tamkó Sirató Károly fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Henri Michaux


2019.01.14. 15:18 coppelia

Áprily Lajos: Beethoven halála

(Lakatos Imrének)

Különös fény lobbant az ablakokra,
viharral vemhes, mély felleg-bibor.
Az asztalon, késő kínálkozással,
bontatlan állt a rajnamenti bor.

Lassult és elakadt az ódon inga.
Az ablakon pattant a jég-serét,
s villám-karmester fenn elindította
a zivatar bőszült orchesterét.

Az óriás felérezett a hangra.
Igy rebbent meg, ha dúlt séták után
zengett az égi zongorák haragja:
Ez a nagyobb! Ez a nagyobb titán!

Időt ostromló büszke lázadását
rég rejti majd a némító Titok,
s ez a vetélytárs felleg-zongorákon
titáni kézzel még zenélni fog.

Robbant a menny és lobogott az utca -
Sötéten várta túl a néma part.
Karja kinyúlt és elcsukló ököllel
megfenyegette künn a zivatart.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Áprily Lajos


2018.10.19. 14:03 coppelia

Simonyi Imre: Litánia

a nevedre már nem emlékszem
a nevemre már nem emlékszel
a hangotokra már nem emlékszem
a hangunkra már nem emlékszel
az öleléstekre már nem emlékszünk
az ölelésünkre már nem emlékeztek

        a sebekbe már belehaltam
        a sebekbe már belehaltál
        a sebekből már felgyógyultam
        a sebekből már felgyógyultál

        hogy: soha többé - megfogadtam
        hogy soha többé - megfogadtad
hogy: téged s hogy: örökké
       meg hogy : vége- elmondtam már
hogy:  engem s hogy: örökké
        meg hogy: vége - elmondtad már

 

húszmillió éve  hazudjuk tiszta szívből
egyikét úgy mint a másikát

         ideje  már hogy elpiruljunk végre
         egymás miatt és egymás helyett

         eredj hát utadon
         magam is elmegyek

         csak az maradjon vélünk
aminek nincs kezdete se vége
csak hőfoka van meg kiterjedése
meg szívre lélekre agyra ágyra
reáfonódó mindenhatósága
         halálunk  órájáig ez legyen
         - a százszor elárult -
         veled  vele velem
         szerelmem szerelmed szerelme
         mindnyájunk szerelm:
                szerelem

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2018.09.28. 13:33 coppelia

Raymond Queneau: A jelképek magyarázata

 Egy ember eltévedt, túl időn és teren,
 Keskeny mint egy hajszál s tág mint a virradat,
 Tajtékzik a cimpa, kifordul a szem,
 S a kéz előrenyúl, a dísz után kutat,
 
 Amely nincsen sehol. Kérded csodálkozón:
 E jelkép mit jelent? - nem érti még agyad:
„Keskeny mint egy hajszál s tág mint a virradat",
 a cimpa mért van túl három dimenzión?
 
 Időről szólok én, mert nincsen még idő,
 És helyről is szólok, mert eltűnt már a hely;
 Ha emberről szólok, nemsoká meghal ő,
Időről szólok, mert eltűnt, örökre el.
 
 Térről szólok, mert ezt egy isten dúlja szét,
 Évekről szólok én, hogy elmerüljenek;
 A csöndben egy isten hangjára fülelek;
 Bőg és sikong a hang, durván szivembe tép.
 
 Istenek: démonok; mind a térben tántorog,
 Keskeny mint egy hajszál s tág mint a virradat,
 Cimpája tajtékzik, arcára nyál csorog,
 A kéz előrenyúl s a dísz után kutat,
 
 Amely nincsen sehol. Kérded csodálkozón
 E jelkép mit jelent? - nem érti még agyad:
„Keskeny mint egy hajszál s tág mint a virradat",
 És mért van túl az arc három dimenzión?
 
 Istenekről szólok, mert a tengerre dőlnek,
 Szárnyuk halhatatlan ás súlyuk végtelen;
 Istenekről szólok, mert fel az égbe törnek,
 Istenekről szólok, mert győznek a végzeten.
 
 Istenekről szólok: élnek a föld alatt
 S lehelletüktől éled mező és táruló kert;
 Istenekről szólok, mert ontják a vasat,
 Halmozzák a szenet, párolják a cinóbert.
 
 Istenek? Démonok? Betöltik az időt -
Mind keskeny mint hajszál s tág mint a virradat;
 Cimpájuk tajtékzik, szemük zománca tört,
 Kezük előrenyúl, a dísz után kutat,
 
 Amely nincsen sehol. Kérded csodálkozón:
 E jelkép mit jelent? - nem érti még agyad:
„Keskeny mint egy hajszál s tág mint a virradat",
 S mért van a két kéz túl három dimenzión?
 
 Jaj, démonok ezek! Jönnek s elszállanak.
 Napba megy át az éj, völgybe megy át a hegy.
 Az éjnek napja van, a fának árnya van,
 S minden lénynek neve - jó és rossz küzdenek.
 
 Igen, mindez visszfény, negatív puszta kép,
 Úgy látod : állnak és mégis cselekszenek:
 Kiöntik képmásuk zsibongó tömegét
 S minden igazságnak két arcot festenek.
 
 De sem isten, sem démon - ember tévedt el itt,
 Keskeny mint egy hajszál s tág mint a virradat,
 Cimpája tajtékzik, szemét mereszti, míg
 Keze előrenyúl, a dísz után kutat,
 
 Mely nincs sehol. Mert eltévedt. Riadtan áll,
 Nem elég keskeny és már tágasnak se tág:
 Túl sok csavart izom, túl sok mihaszna nyál.
 De megbékél, ha látja a forma Templomát,
 Mely életét örök partokra menti át.

(Képes Géza fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Queneau Raymond


2018.09.17. 17:19 coppelia

Wystan Hugh Auden: A halál recitatívója

 

 Hölgyek, urak, önök haladtak, tény s való,
 s e haladás, belátom, szép siker;
 már több az autó, mint a parkoló,
 a hangsorompó ledöntve hever,
 s lesz nemsoká a Holdon Wurlitzer,
 de jól jegyezze meg, ki emlékezni fog,
 a Kozmosz ura én, a Halál maradok.

 Ifjat, merészt ugratni jó szeszély:
 a hegymászók mállott sziklára lépnek,
 uszót elvághat vontatókötél,
 a gyorshajtó az útpadkára térhet,
 másokkal várok, hadd legyenek vének,
 amig kedvem szerint eldönti sorsukat
 ennél infarktus, annál daganat.

 Faj s vallási ügyekben liberális vagyok,
 adó, hitel vagy társadalmi érdek
 hidegen hágy, és nyiltan fordulok
 ellenetek pirulák, hazug érvek,
 finom szavakkal gyógyító dögészek;
 Westchester matronái, Bowery fenekek,
 mind táncoltok velem, ha dobomra verek.

(Fodor András fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Auden W.H.