HTML

<!-- Start of StatCounter Code for Default Guide -->
<script type="text/javascript">
var sc_project=8845108;
var sc_invisible=0;
var sc_security="6e890289";
var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ?
"https://secure." : "http://www.");
document.write("<sc"+"ript type='text/javascript' src='" +
scJsHost+
"statcounter.com/counter/counter.js'></"+"script>");
</script>
<noscript><div class="statcounter"><a title="látogató
számláló" href="http://www.statcounter.hu/"
target="_blank"><img class="statcounter"
src="http://c.statcounter.com/8845108/0/6e890289/0/"
alt="látogató számláló"></a></div></noscript>
<!-- End of StatCounter Code for Default Guide -->

coppelia

Coppelia kedvenc versei és zenéi. (Sajnos nem az összes.) Vagy mert egyszerűen szép.

Címkék

ABBA (2) Ady Endre (2) Ágai Ágnes (4) Agnetha Faltskog (1) Allegri (1) Anna Ahmatova (14) Anna Netrebko (1) Áprily Lajos (23) Arany János (1) ária (16) Arp Hans (1) Auden W.H. (15) Aznavour (4) B. Radó Lili (9) Babits Mihály (8) Baranyi Ferenc (31) Barret-Browning (1) Beethoven (1) Belij Andrej (2) Bella István (1) Bellini (1) Beney Zsuzsa (1) Benjámin László (3) Bereményi Géza (5) Bergman (1) Bíró Márti (1) Blake William (3) Blok Alekszandr (4) Bogdán András (1) Bontovics Kati (1) Borges J.L. (1) Both Miklós (4) Brahms (1) Brjuszov Valerij (1) Broniewski Wladislaw (1) Bruch (2) Bruel Patrick (3) Bublé (3) Buda Ferenc (3) Burns Robert (1) Christine de Pisan (1) Chris Rea (2) Cséffán Zsolt (1) Cseh Katalin (1) Csík Zenakar (1) Csukás István (15) CVetajeva Marina (1) dal (39) dalszöveg (15) Davies W.H. (2) Dés László (1) Devecseri Gábor (1) Diana Krall (1) Dickinson Emily (11) Dmitri Hvorostovsky (7) Donizetti (1) Donne John (3) Dsida Jenő (6) Dvorák (1) E.E. Cummings (2) Ellen Niít (4) Eminescu Mihai (5) Emin Gevorg (2) Eörsi István (1) Ernest Bloch (1) Fábri Péter (1) fado (2) Faludy György (4) Filimon János (1) film (1) filmzene (1) Fleming (1) Fly with me (1) Fodor Ákos (6) Fodor András (1) Folkside (1) Frost Robert (6) Frye Mary Elizabeth (1) Garai Gábor (2) Gas (4) gas (34) Gergye Attila Sándor (44) Graves Robert (1) Grillparzer Franz (1) Guerrerio Katia (2) Gyurkovics Tibor (2) haiku (4) Halász Judit (1) Handel (1) Heltai Jenő (2) Henri Michaux (1) Herczku Ágnes (2) Hétköznapi mennyország (1) Hikmet Nazim (2) Hodaszevics Vlagyiszlav (1) Hugh Laurie (1) Hvorostovsky (1) Hvorosztovszkij (2) Iain Lindsay (1) Imre Flóra (7) Ivanov Vjacseszlav (1) J.S. Bach (1) Jacqueline du Pré (1) Janine Jansen (1) jazz (1) Jékely Zoltán (3) Jeszenyin Szergej (5) Jevtusenko Jevgenyij (4) Jonas Kaufmann (1) Jónás Tamás (11) Joshua Bell (1) József Attila (13) Juhász Albert (1) Juhász Gyula (5) Kányádi Sándor (2) Károlyi Amy (3) Kartal Zsuzsa (2) Katona Klári (3) Keats John (1) Keresztury Dezső (8) Király Odett (6) Kiri Te Kanawa (1) Kiss Judit Ágnes (2) Koncz Zsuzsa (1) Kosztolányi Dezső (5) Kuczka Péter (1) Kulka János (2) Lackfi János (2) Ladányi Mihály (2) Lányi Sarolta (2) Lator László (8) Lenas song (1) Leonard Cohen (2) Leoncavallo (1) Lermontov Mihail (1) Leyla Nilbar Norgren (1) Liszt Ferenc (1) Mahler (1) Majthényi Flóra (1) Maria Callas (2) Mario Lanza (1) Mark Knopfler (1) Marlene Dietrich (1) Mesterházi Mónika (1) Mezei Katalin (4) Michael Bublé (1) Michaux Henri (1) Mireille Mathieu (1) Mohamed Fatima (1) Mondtand (1) Mozart (4) Nadányi Zoltán (8) Nagy László (4) Napra (2) Nemes Nagy Ágnes (12) Nigel Kennedy (1) Nikola Parov (3) noÁr (1) Nyikityin Ivan (1) Omar Khajjam (3) Oskar Nedbal (1) Osztrovszkij Nyikolaj (1) Paul Carrack (2) Pavarotti (1) Perkins (1) Piaf Edith (1) Pilinszky János (4) Plácido Domingo (1) Presser Gábor (1) Puccini Giacomo (1) Puskin Alekszandr (4) Queneau Raymond (1) Rába György (1) Rab Zsuzsa (16) Radnóti Miklós (9) Ratkó József (3) Renée Felming (1) Réti József (1) Rilke Rainer Maria (9) Rónay György (2) Rosetti Christina (3) Ruttkai Éva (1) Sagan (1) Salvador Henri (3) sanzon (6) Sárközy György (2) Sass Sylvia (2) Scarpia (1) Schiller Friedriech (1) Schubert (1) Shakespeare William (9) Simonyi Imre (14) Simon Boccanegra (1) Sipos Gyula (5) slam poetry (1) Somlyó György (1) Somlyó Zoltán (11) Sosztakovics (1) Swinburne Ch. A. (5) swing (1) Szabó Lőrinc (8) Szabó Magda (7) Szabó T. Anna (6) Szállnak a darvak (2) Szevak Parurj (1) Szilágyi Domokos (4) Szimonov Konsztantyin (1) Tarkovszkij Arszenyij (2) Terfel Bryn (2) Tolsztoj Alekszej (1) Tom Waits (1) Torjay Attila (1) Tosca (1) Tóth Árpád (2) Tóth Krisztina (2) Turgenyev Ivan (1) Tyutcsev Fjodor (7) Ute Lemper (1) v (1) Váci Mihály (6) Valerij Brjuszov (1) Várnai Zseni (5) Varró Dániel (3) Vas István (2) Verdi (6) vers (537) Victor Hugo (1) Villon Francois (4) Vinokurov Jevgenyij (1) Vivaldi (1) Weöres Sándor (11) Xerxes (1) Yeats Willam Butler (2) Zelk Zoltán (1) zene (15) Zorán (1) Címkefelhő

Statcounter

2013.06.01. 09:05 coppelia

Jónás Tamás: Mindennapi exitus

 

Olyan egyszerű. Ne aggódj. Sikerül.
Sötétkék fátyol hull rád. Az ég.
Roppan a fák gerince, összecsuklanak.
A kialvatlan nap becsukja nagy szemét.
Papír szakad. Az emlékek jegyzetek.
Egy ismeretlen fiú mozdulataitól
szabadulsz a legnehezebben.
Úrvacsorák. Árva csodák. Rengeteg
istent hiányolsz. A tenyeredben
a vonalak lassan átrendeződnek.
Mosolyognál, de nincs kire.
Halott rokonaid emlékeire vigyázol,
azon kapod magad. Kőnek
érzed a szemed. Nem tudod, ki, gyászol
máris egy nő. Felsikít akkor, aki benned
valami idegen sorsot cipelt.
Szoborrá leszel. Kellemes a szemnek.
Az idő tücsökké. Neked is ciripelt.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Jónás Tamás


2013.05.30. 07:34 coppelia

Simonyi Imre: Zárka

 

Magányom zárkájában
ötvenedik éve
időnként elismerőleg bólintok
a rácsos ablak felé
a rácsos ajtó felé
a rácsos rácsok felé
szép munka aki feltalálta
nagytudományú ember lehetett
csakúgy mint aki a kereket feltalálta
valamint a kerékbetörést.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2013.05.25. 13:38 coppelia

Jónás Tamás: Anyu, utoljára

 

Ne lepődjön meg, anyám, hogy magázom.  
Nem tudom, anyám-e még azon a másik világon.  
Tudom, hogy mindent lezárni csak nagyon kevesen,  
de azért gyötör, hogy nem tudtunk mindent mi sem.  
Talán emlékszik rá, amikor tavaly megfogtam a kezét,  
maga fázott, nyár volt, nekem meg nem ment a beszéd.  
Féltem, hogy valami sutaságot mondok.  
A halottak is ilyen szégyenlős bolondok?  
A kezét, amikor megcsókoltam, féltem,  
mert valami rémületet láttam utána a szemében.  
Ha nem kezdett volna el akkor sírni, lehet,  
hogy meg is szólalok, s ma kevésbé szenvedek.  
Elegáns ez a hallgatás. Nevetséges a beszéd.  
Tudja, nem tudom elfelejteni a fehér pulóverét.  
Nem állt jól magán. Már szinte semmilyen ruhadarab.  
Az arcát elfelejthetem, de az a pulóver megmarad.  
Elnézést, anyám, hogy így el-elkalandozok.  
Szégyenletes nekem, mint a halála, az ok.  
Most már nem maga miatt mondom,
de hát  engem még itthagyott küzdeni: szerettem magát.  
S hogy Egy volt (akik olyan kevesen): anyám.  
Még a magáé vagyok. És maga már nem az enyém.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Jónás Tamás


2013.05.22. 09:29 coppelia

Buda Ferenc: Az ember olykor

 

Az ember olykor úgy tud vágyakozni,  
hogy égetőbben már nem is lehet.  
Minden csak bánatát képes fokozni,  
s fájó filmszalag lesz a képzelet.  
Emlékezéssel szívig megrakodva  
a kinti gerlebúgást hallgatom.  
Hamuvá hull a hitvány cigaretta.  
Altató fény hull az ablakon.  
Falak ellen nincs eszköz védelemre-  
szívom a kéklő füstöt émelyegve,  
szétfoszlik az, akár a tűnt öröm,  
s szálanként hull, fogyatkozik reményem.  
De tűrni kell most könny nélkül keményen.  
S a kurta csikkel ujjam pörkölöm.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Buda Ferenc


2013.05.17. 18:42 coppelia

Beethoven: F-dúr hegedűrománc

Mert gyönyörű, és sok mindent elmos.

előadja: Anne-Sophie Mutter

Szólj hozzá!

Címkék: zene Beethoven


2013.05.16. 11:56 coppelia

Vas István: Minden jelben

 

Minden jelben tegnap óta csak te vagy.  
Uj dalomnak ringatója csak te vagy.  
Reggel, délben, alkonyatkor néztelek  
és most minden gyöngyszem-óra csak te vagy.  
Leng szivemben rózsakendőd, kék ruhád;  
csillag hull sötét folyóba: csak te vagy.  
A virágok szép nevére megtanitsz:  
kosbor, bükköny, mályvarózsa csak te vagy.  
Bőröd, ajkad, lélekzésed boldog íz:  
életemnek fűszersója csak te vagy.  
Zöld szemedből vígarany rezeg felém:  
nap ha fényét lombra szórja, csak te vagy.
 Árnyaival üldözött az alvilág,  
szól a kakas virradóra: csak te vagy.  
Élet fája, hajtsd ki ágadat fölém!  
Kajszinarcod néz le róla: csak te vagy.  
Nyár és hajnal, rét és erdő, Duna, domb:  
versem édes csattanója csak te vagy!

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Vas István


2013.05.13. 12:44 coppelia

Simonyi Imre: Kopogtatás

 

Most már azt hiszem,  
hogy mégiscsak a szél volt.  

Vagy talán  
annyira szerettem volna,  hogy legyen bár akárki,  
— de ha már senki,  
hát akkor legalább a szél?  

Ám úgy látszik,  
hogy mégiscsak a szél lehetett,  
senki más  
— legfeljebb a gesztenye gallya  
csapódhatott az ablakhoz.  

Mert ha te lettél volna,  
akkor másodszor is kopogtatsz.  

— Vagy pedig egyszer sem.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2013.05.08. 08:59 coppelia

Gergye Attila Sándor: Egy éjszaka egyedül

Valahogy le szeretném írni
Amit most látok
Az égbolt szürke acélpajzsán
Feketén úszó spirál felhőket
Előtte őrtoronnyal
Melyek kontrasztját felnagyítja
Az újólag megmutatkozó Hold
És a tegnapi vihar képei

 

Miért nézem miért kérdezem őket
Hangtalan
Menekülök egyre mélyebbre
Önmagamba
Tépem le a természet olcsónak tűnő
Ékszereit
Keresem testem határait

 

Az emberi lélek ismétlődőn cserben hagy
Visszaveszi egyetlen mozdulattal
Mit másoknak én adtam

 

Remegő hideg a reggel
Riadtan ébredeznek
Szúnyogoktól jóllakott pókok
Hangokra vágyó énekes madarak
Keresik társukat
Egymáshoz simulnak
Lassan szeretkeznek
A fűszálak

 

GAS©

Szólj hozzá!

Címkék: vers gas Gergye Attila Sándor


2013.05.03. 07:23 coppelia

Kartal Zsuzsa: Hajnali hársak

 

Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.  
Tudom, nincs ebben semmi meglepő,  
de engem meglepett, hogy nem hiányzol.  
Május vége felé járt az idő,  

s mintha először ébredne a város,  
a semmiből csak most keletkezett.  
Félálomban nyújtóztak a házak,  
az utcák egymást kereső kezek.  

Elsápadt az ég. Nem szürkült, egyre kékült.  
A búcsúzó tavasz sétált a karcsú nyárral.  
A Duna felől jött. Akácillatot,  
s kábító hársat hozva hajában.  

Arcodra fújtam e kora nyári széllel.  
Mélyen beszívtad a hajnali párát.  
Elmosolyodtál. Betakartalak.  
Álmodban megsimogattad a párnát.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Kartal Zsuzsa


2013.05.01. 15:33 coppelia

Simonyi Imre: Tizenkét vallomás utószóval

 

1.  

Egy éve hogy nem írtam verset néked,  
s a kék ruhád óta nem láttalak.  
- Hát úgy látszik, hogy mégiscsak lehet  versek nélkül is élni.
S nélküled.  
Érdekes. Igen, talán lehet.  

Csak épp nem érdemes.  

2.  

Örökké várlak, és mégis  
minden érkezésed rajtaütés.  

3.  

Én a múló időt már rég nem  
órákkal vagy napokkal mérem,  
hanem az egyik vagy a másik  
elválástól az új találkozásig.  

4.

Hát mondd, nem sírnivaló,  
hogy még mindig ilyen avas,  
ásatag módon,  
— mint a dürgő fajdkakas —  
tollammal bűvölöm a nőstényt?  

5.  

Hát mégis az volna a szerelem,  
hogy aki kell, az kell,  
nem azért: amilyen,  
hanem annak ellenére, hogy bármilyen?  

6.  

Olyan vagy — amilyen. De én is.  
Így hát ne várd — az égre —,  
hogy miattad essek  
valami szellemen kívüli terhességbe.  

7.  

Ki nékem mondja: „csak te” — azt jelenti:  
házát, mezejét, családját felejti  
s oldott saruval, húnyt szemmel követ.  

(De van-e nő, ki olyan rangot áhit:  
Homérosztól, hogy jó Krúdy Gyuláig  
befogadja a szentek egyessége?)  

8.  

Hogy átöleljelek, vagy beléd rúgjak?  

Ma már tudom:  
mint két iker annyira hasonlíthat:  
mint két fürt, amely egy tőről fakad.  

Ha egy tő termi: 
egytövű indulat.  

9.  

Mióta elmentél szívem:  
azóta nemcsak én,  
de magányosabb lett a kivert bölény,  
a szegény rongyosabb,  
hajszoltabb az üldözött.  
S eggyel több a rémregény.  

10.  

Az űzött ifjúkor  
lakatlan szigetet  
talált ki — menedékül.  

S lásd jött idő,  
mikor csupán veled
népesítettem be  
azt a szigetet.  

11.  

Hol van már az a sziget, s az a szigetlakó?  
S hol van a „mi” s a „miért” – amit tettél?  

Csak az maradt meg, amit jelentettél:  
menekülést is, meg menedéket,  
törést, lendülést, s pár verstöredéket.  

S talán ott fönn a hegyen azok a délelőttök.  

12.  

…őrizlek, mint rögeszmét a csendes eszelősök.  

UTÓSZÓ

Barátném, meglásd, lehet végül két ember,  
aki — akár jutalmul, akár büntetésül —  
de megérdemli egymást.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Simonyi Imre


2013.04.27. 14:05 coppelia

Ágai Ágnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el

 

Én mindig először megszagolom a könyvet,  
beszívom a képeket és a betűket,  
aztán úgy érzem: én vagyok a mese,  
és a könyv az olvasó.  

Maradj, fogd a kezem,  
ülj az ágyam szélére, mesélj!  
Ha lerúgom a paplant,  
takarj be, simogasd meg az arcom,  
és ha elalszom, akkor se hagyj el.  

Múltkor azt álmodtam, hogy  
léggömbök nyílnak a fűben.  
Leszakítottam őket,  és elpukkadtak.
Sírtam. De színes könnyeket.  

Hogyha zene szól,  
vagy ha a meleg fürdőkádban ülök,  
úgy borzongok, mintha fáznék.  
Legjobb lenne a fürdőkádat  
színültig megtölteni zenével,
és búvárruhában elmerülni benne.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Ágai Ágnes


2013.04.24. 07:20 coppelia

Jónás Tamás: A szerelemről

 

Most valami olyasmit szívesen mondanék, hogy  
jó a láz, de a nyugalomnál semmi sem jobb.  
Vagy: az az ég, ami szégyenkezve lángolt,  
meteort sírt, igaz, de távol volt, és tárgy volt.  
Vagy: minden szereplő, végül is, felcserélhető,  
s ilyen sztorit szül bármelyik hely és bármelyik idő.  
A lány se szép, se csúnya, a fiú alig erősebb,  
és mindig lesz kultúra, ki érti-félti őket.  
Tíz év múlva vége, ha most nem is múlt el még,  
és akkor lesz majd forró a most csak langyos emlék.  
És mondanám még azt is, hogy épp az a szép benne,  
hogy akkor múlna el, ha vége sose lenne.  
De ez se igaz, az se igaz, egy valós: hogy fájnak.  
S szerelemből, nem a csendből születnek a tárgyak.

Szólj hozzá!

Címkék: vers Jónás Tamás


2013.04.20. 14:10 coppelia

Csukás István: Tavaszi vers

 

Az ablakhoz nyomul az orgona
az ablaküvegen át rám nevet
amit nem tudok megunni soha  
a kékszemű tavaszi üzenet.  

Gyerek leszek egy percre újra én
örökzöld időmből kipislogok
a létezés halhatatlan ívén  
a teremtésig visszacsusszanok.  

Boldog részecske, együtt lüktetek
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág
ledobjuk, unt kabátot, a telet 
s szívemmel ver a születő világ.  

Mert jó élni, e gyermeki hittel  
így fordulok én is a fény felé
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

Szólj hozzá!

Címkék: vers Csukás István


2013.04.17. 21:08 coppelia

Benjámin László: Emberi csönd

Lélek nyugalma, ritka ünnep!
Mit kéne tennem, hogy ne szűnj meg,
Maradj mással, magammal is
A városban is, nappal is?

Nem törődöm hírrel, se pénzzel,
Az életből nekem kevés kell:
Szólhassak szívből, szabadon,
Ne gyújthassák rám panaszom.

Vége a nyárnak. Ez az év is
Elmúlik, vele múlok én is.
Fáradtan, túl a negyvenen
Megforgatom még fegyverem,

Hogy kicsikarjam tőled, élet,
Azt, ami mindenkit megillet:
Néhány év jó emberi csöndjét,
Mielőtt végleg elköszönnék.

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers Benjámin László


2013.04.14. 13:05 coppelia

Dsida Jenő: Így volna szép

Gyakorta érzek
Olyan különös  
Kimondhatatlan  
Valamit -  
Mikor a kezem  
A rózsafáról  
Egy szirmot halkan  
Leszakít,  
Mikor átrezeg  
Egy síró dallam  
Finom húrjain  
A zongorának;  
Mikor szívemben  
Harcokat vívnak  
Hatalmas fénnyel  
Hatalmas árnyak:  
Mikor a szó  
Mire se jó,  
Mikor szemem egy  
Ártatlan fényű  
Szempárba mélyed;  
Mikor álmodom  
S messzire elhagy  
A fájó élet;  
Mikor ujjongva  
Nevet a kék ég,  
S a szellő mégis  
Ezer zizegő  
Halott levélkét  
Takarít -  
Gyakorta érzek  
Olyan különös  
Kimondhatatlan  Valamit.

 
S akkor előttem  
Áll a nagy titok,  
Amelynek soha  
Nyomára jönni  
Nem birok:

 
Miért nem szabad  
Azt a sejtelmes  
Suttogó halált,  
Letépett szirmot  
Szavakba szednem?  
Miért nem lehet  
Azt az örökös  
Borongó, ködös  
Szomorú álmot  
Papírra vetnem?  
Miért nem tudom  
Azt a pillantást  
Azt a sóhajtó,  
Méla akkordot,  
Mit a futó perc  
Szárnyára kapván  
Régen elhordott, -  
Megrögzíteni,  
S aztán őrizni  
Örökre, csendben?  
Az a sok síró  
Ábrándos érzés  
Miért nem ülhet  
Miért nem gyülhet  
Lelkem mélyére  
S nem tömörülhet  
Dalokká bennem?

  
Vagy ha már róluk  
Dalt nem is zengek,  
Miért nem tudom  
Tudtokra adni  
Csupán azoknak,  
Kiket szeretek,  
S akik szeretnek?  
Nem mondom: szóval,  
Csak egy mélységes  
Szempillantással,  
Egy fénylő könnyel,  
Egy sóhajtással, -  
S csupán ők tudnák,  
Hogy mit jelent  
Ez a rejtélyes  
Titkos beszéd. . .  

Így volna édes,  
Így volna szent,  
Így volna szép!

Szólj hozzá!

Címkék: vers Dsida Jenő


2013.04.11. 12:12 coppelia

József Attila: Biztató

Csomagodat ne bontsd ki,
ha véginségre jutsz.
Azért véredet ontsd ki,
amiért sírni tudsz.

A késő fordulásu eget
mig nézheted,
te lassu jajdulásu,
alkosd meg végzeted.

Amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt,
amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt.

"Hol csavarogsz, te vásott?"
Aggódva vár reád,
megvetvén elmulásod,
csendes édesanyád.

 

A Költészet napján mindenkinek szép napot!

Szólj hozzá!

Címkék: vers József Attila


2013.04.10. 07:48 coppelia

Mihai Eminescu: Vágyakozás

Jöjj az erdő csermelyéhez,
Melyben táncol a porond,
És ahol már a barázdát
Elborítja sűrü lomb.

Iramodva hullj ölembe,
Tárt karomba vesd magad,
Köntösöd hadd oldozom le,
Hadd fölfednem arcodat!

Térdemen elüldögélhetsz,
Kettőnké lesz a világ,
Míg hajad dús sátorára
Hulldogál a hársvirág.

Szőke fürt közt sápadt orcád
Hajtsd vállamra álmatag,
Drága prédául kinálván
Számnak édes ajkadat.

Hadd álmodjunk boldog álmot,
Szenderülvén a dalon,
Melyet titkos csermelyekkel
Dúdol a lágy fúvalom.

S átadván magunk a csendes
Erdei harmóniának,
Ránk kibomlott hársvirágok
Hulldogálnak, hulldogálnak.

(Fordította: Jékely Zoltán)

Szólj hozzá!

Címkék: vers Eminescu Mihai


2013.04.06. 15:50 coppelia

Gergye Attila Sándor: Hol vagy

Nem tudom
Honnan jöttél
És mi az a kötés
Mely nem enged el
Olyan mint
Közeledni
Ismeretlen csúcs felé
Mosolyogva

Követlek
Te néha érzed
Jólesőn
Figyelmem
Nősz
Virágzó kaktuszként
Víz nélkül is
Nélkülem

Ködnek dől néma testem
Harapom a csend morzsáit
Próbálom megfogni az Időt

Képzeletem
Aszfaltjába
Ragadtam
De bármikor
Benne hagyhatom
Mint rongyos cipőt
És arcommal
Nap felé fordulhatok

Én délen jártam
Keleten
Voltam
Menekülőn
A Pillanat
Forró földjén
S hazatértem
Hozzád

GAS©2007

Szólj hozzá!

Címkék: vers gas Gergye Attila Sándor


2013.04.05. 18:34 coppelia

Napra: Ballada

Most ez a nagy kedvencem.

Szólj hozzá!

Címkék: dal Napra Both Miklós


2013.04.04. 20:33 coppelia

Akkor itt..

Hát akkor itt folytajuk. Nem akarok visszafelé mutogatni, szép volt az a néhány év a freeblogon, de féltem a bejegyzéseimet. Illetve a verseket. Remélem akik ott olvasták, itt is rátalálnak, és ugyanúgy örülnek neki. Majd egyszer ha lesz időm, a kategóriákat is megcsinálom. Még nem döntöttem el, hogy törlöm-e az ottani bejegyzéseket vagy megpróbálok átitrányítani, esetleg  ott is megmarad, de nem frissül (ez a legvalószínűbb), de mindegy is. Kicsit szomorú vagyok, de ez majd remélhetőleg elmúlik.

Mert nem az a fontos, hogy hol, hanem hogy miről szól.

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása