Ez egy régi Barbara sanzon. De nekem így is tetszik. Sőt, talán ez a verzió még jobb.
2016.10.23. 18:30 coppelia
Patrick Bruel - Dis, quand reviendras-tu ? (audio)
Szólj hozzá!
Címkék: Bruel Patrick
2016.10.05. 14:10 coppelia
Gergye Attila Sándor: Körülvesz a sötét
- Nagymamámnak - (In memoriam)
Körülvesz a sötét
Pedig kint megpihennek a madarak
A hajnal köszöntése után
Az éjszakai műszakból elindulnak
A fáradtszagú emberek
Nyakkendő nélkül alszanak
Még a svábhegyi utcák
Körülvesz a sötét
Melegíti arcodat a nap
Fogja kezeidet
A véredből eredt
Apró pici kéz
Tapogatjátok
Egymás életét
Körülvesz a sötét
Gyorsan számolod
Milyen lassan telnek a percek
Nyit-e ablakot a fényre
A szűkülő szemhéj
Mikor lép feléd
A mindenség
Körülvesz a sötét
Simogatja ritka szép hajadat
Töredeznek szálai
Az okozatosságnak
Hangokhoz kötöd
Mit meghagyott
Az alkotó
Körülvesz a sötét
Kétkedő biztonságban
Aprókat lépdelsz
A megszokott útvonalon
Leszűkült jelen térben
És határok nélküli
Múlt időben
Körülvesz a sötét
Eggyé válsz vele
És én Veled
Ott leszel minden
Éjszakámban
Lecsukott szemű
Nappalomban
GAS©2015.
Szólj hozzá!
Címkék: vers Gergye Attila Sándor
2016.10.05. 14:06 coppelia
Edward Estlin Cummings: Valahol még sosem jártam
Valahol sohasem jártam, ha boldog is
voltam nagyon – őrzik szemeid csendjüket:
egyet intesz és valami magamba zár,
nem védekezhetem, közel vagy, túl közel,
de ha rám tekintesz, könnyen kitárulok,
pedig magamba zárultam, mint egy ököl –
sziromként kibontasz engem, mint a tavasz
az első rózsát (érintve sejtelmesen)
ha mellettem állsz, én és az életem
bezárulnak, csodálatosan, hirtelen,
mint mikor a virág szíve elképzeli
a gondosan mindenhová hulló havat,
e földön semmi sem hasonlít végtelen
törékenységed áramához – alkatod
tájaid színével magához kényszerít,
örök időkre szétszakítva a halált,
(én nem tudom; benned mi nyílik és mi zárul,
de valami bennem szinkronban van vele
szemednek hangja mélyebb minden rózsaszálnál)
s még az esőnek sincs ilyen piciny keze.