A ruhában legszebb a meztelenség,
komoly észben a könnyű esztelenség;
munkában belefeledkező játék,
szegénységben is az adott ajándék,
az életben, mit az ember vállal,
ingerkedés harapós halállal,
ha tudva jól, hogy sorsunk meddig enged,
nekivágunk a hívó végtelennek.
2011.11.11. 08:19 coppelia
Sipos Gyula: A legszebb
Szólj hozzá!
Címkék: vers Sipos Gyula
2011.04.28. 19:58 coppelia
Sipos Gyula: Amiről nem beszélünk
Amiről nem beszélünk
makacsul itt él közöttünk,
nem kísértet, valóság,
nem kísértet, valóság,
ott van minden szavunkban,
ott van az álmainkban,
ott van a szégyenünkben,
mozdulataink ívén,
ívelésünk törésén,
elmehetünk a meccsre,
kabarén hahotázunk,
okosak tudunk lenni,
baráti kézfogások,
nyilatkozatok pontos
mondatai, szerelmes
szavak sablonja, gépek
zenéje gombnyomásra,
minden jól van, ahogy van,
amiről nem beszélünk,
itt van a hallgatásunkban,
megrontja életünket,
folyó sodor, vonat visz
ha már rabjai lettünk,
mindegy, ha hadonászunk,
mindegy, ha csak legyintünk.
Szólj hozzá!
Címkék: vers Sipos Gyula
2009.08.08. 17:58 coppelia
Sipos Gyula: Árvaság
Letéptem egy fűszálat,
keserű volt a fű.
Most messziről kívánlak,
számíze keserű.
Nem tudtam úgy szeretni,
hogy nincs más semmi se.
Az én bűnöm csak ennyi,
a tied ennyi se.
Felhő gomolyog. Vagy még?
Egy levél integet.
Hogyha most meghalnék,
ki siratna meg?
Szólj hozzá!
Címkék: vers Sipos Gyula
2008.10.18. 08:01 coppelia
Sipos Gyula: Emlékezés
Mindenből csak a legjobb,
mindenből csak a legszebb,
úgy nézem már a múltat,
mint jó gazda a kertet.
A gazosát kitépem,
az odvasát kivágom,
nem marad más emlékem,
csak az, ami virágom.
A fák a mókusokra,
szappanok szeretőkre,
bárányok csak husokra,
zsenge -füvű mezőkre,
romok a régiekre,
romok romantikára,
a föld az égiekre,
az égiek a mára.
Szép körömet bezárom,
kibélelem puhának,
ki ne törjön a vágyam,
be ne törjön a bánat.
Csak éjszaka ne lenne.
Rémek jönnek rajban,
Nincs kerítés előttük.
És nincs rajtuk hatalmam.
Szólj hozzá!
Címkék: vers Sipos Gyula
2008.10.03. 09:41 coppelia
Sipos Gyula: Szorongás
Ugy riadok föl reggel,
mint aki valamit elfelejtett,
elmulasztott,
valami jóvátehetetlent.
Várt a vonatra,
elbóbiskolt, elment a vonatja.
Rábíztak
életmentő gyógyszert, üzenetet
s most már soha nem adhatja át,
nem mondhatja meg.
Mint akit gyilkos üldöz.
Mint aki önmagát védve
ölt
és ráfröccsent támadója vére.
Hagyd el magad
- reád zúdul az iszonyat.
Hát védekezz
- de az a kés, amivel szúrsz,
téged vérez, téged sebez.
Igy fojtogat,
amit elmulasztottam és az is amit tettem.
Szorongva élek:
kívül mások bűnében,
beül az ítéletben.