Zsíros rögök fekszenek
Gúla alakú fénykupola alatt
Utam a völgyé melyben
Egyre élénkülő meleg déli szél fúj
Zsenge hajtások törnek felfelé
A hóból kecsesen szépítgetve rügyeiket
Arcomon őrzöm mosolyát a hegynek
Lépteim nyomába újak kérnek bebocsátást
Zenélnek a fák a bércek
De Te nem érzed hited eltévedt
Simogató Anyád keze elől
Mélybe-magasba menekülsz
Utazol Napkeletre hol a tudás
Bölcsőjét Természetanyánk ringatja
Zárod combjaid mikor az éjjel
Lassú hullámokon partjaidhoz ér
Sápad a hold is majd elfordul
Bársony takarót borít testedre egy kéz
Andalodsz álmodsz régi ének szól
Szeretkezel újra és újra liliom nyitja méhét
Zsarátnok izzik fel ahogy nyílik egy ablak
Nézem mint tűnik el az idő
Utánam nem marad más csak koppanó szavak
Egymásba feledkezve majd a csend
Zsarol egy érzés lázad a gondolat
Majd megfeszítik az izmokat és újra erős vagyok
Akartok-e vadak szabadok lenni
Eldobni mindent és meztelenül futni a Nap felé
GAS©2006
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.