Uram, küldd le vigaszod arra,
ki, míg körülötte nyár lobog,
koldusként egy - egy kert előtt a
kemény köveken vánszorog!
Rácson át, lopva, nézi selymes
völgy fáit, árnyát, hűs gyepét:
mindez csak álom neki, mindez
a könnyűség és frisseség.
Nem hívja vendégszeretően
zöld pázsit, tömött lomb ege,
nem érte áll a levegőben
a szökőkút gyöngyfellege.
Az a derengő azúrbarlang
nem várja, édes rejtelem,
s ezüst párával az a harmat
őt nem üdíti sohasem.
Uram, küldd le vigaszod arra,
ki míg körülötte nyár lobog,
koldusként egy - egy kert előtt a
forró köveken vánszorog!
Szabó Lőrinc fordítása